orvosdoktor, a moldvai fejedelem főorvosa, a m. tudom. Akadémia lev. tagja, szül. 1770. márcz. 15. Marosvásárhelyt; tanulmányait szülővárosában, Pesten és Bécsben végezte. 1787-ben II. József parancsára 32 társával együtt Temesvárra ment a törökök ellen küzdő Laudon hadvezér táborába, hol Belgrád bevétele után ezredorvossá nevezték ki. A franczia háború alatt Olaszországban működött; majd 1801. Erdélybe, 1806. Bukovinába helyezték át; 1808. Sturdza moldvai fejedelem az összes moldvai kórházak főkormányzójává nevezte ki s e minőségében 1808-tól 1834-ig tanusított rendkívüli buzgalmáért Ausztria, valamint Török- és Oroszország részéről számos kitüntetésben részesült. 1834. Konstantinápolyba kísérte fejedelmét s beutazta vele a Török birodalom egy részét. Hosszu orvosi gyakorlata alatt annyira meggazdagodott, hogy több faluja is volt Moldvaországban; magyar hazájáról mindvégig melegen emlékezett meg. A m. tudom. Akadémia 1838. szept. 7. levelező tagjának választotta. Az Akadémia alaptőkéjét küldeménynyel gazdagítá (?). Meghalt 1849-ben.
Czikke a Tudománytárban (1840. VII. A moldvai magyar népköltés).
Munkája: Diaetetik für einen Regenten. Jassy, 1833. (Megjelent még azon évben rumén nyelven is).
Ujabbkori Ismeretek Tára VI. 547. l.
Akadémiai Almanach 265. l.
Szinnyei Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 880. l. (Halálozási idejét 1858. márcz. 23-ra teszi.)
Akadémiai Értesítő 1906. 524. l.