hirlapíró, 1878 körül született, egy bajai dúsgazdag terménykereskedő fia; sokat olvasott, de tudását nem használta föl tisztességes czélokra. Elzüllött. Megszökött a szülői háztól. Bebarangolta az egész országot. A fővárosban női fodrászmesterséget is űzött. Valóságos réme volt a budapesti Lipótváros előkelő és gazdag asszonyainak. Zsaroló leveleket írt gyárosok és nagykereskedők feleségeinek, mellékelt hozzá egy gondosan megírt czikket és kijelentette, hogy ha nem kap pénzt, a czikke napvilágot fog látni. Közben azonban irodalommal is foglalkozott. Végre elfogták, bevitték a kapitányságra, hol 1910. nov. 27. fölakasztotta magát.
Munkája: A magyar zsidóság és a társadalom. Bpest, 1910. (Sándor Pál országgyűlési képviselőnek ajánlotta.)
Nevét Vigyázó-Vancsák Sándornak is írták.
A Nap 1910. nov. 29.
Esti Ujság 271. sz.
Az Est 194. sz.