festő és rajztanár, a felső iparrajziskola igazgatója; a réz- és aczélmetszeteiről ismert V. Károly fia, szül. 1827. jan. 17. Pesten; eredetileg a jogi pályára készült és iskolai tanulmányai mellett a zenével is foglalkozott és 19 éves korában több zeneművet bocsátott közre. 1848-ban fogalmazó lett Szemere Bertalan miniszteriumában; de csakhamar honvédnek csapott föl és a szabadságharczot mint főhadnagy küzdötte végig. A szabadságharcz után előbb Fajszon Kund Vinczénél, majd Somsich József gróf kaposujlaki kastélyában, azután pedig Gráczban töltötte az időt 1852-ig. E bujdosás után az akkor Velenczében élt Berchthold gróf családjánál volt nevelő s ott folytatta akadémiai festészeti tanulmányait; ott 1857-ben műtermet is nyitott, majd 1863. ezer forintos ösztöndíjjal Rómába utazott és a Palazzo Veneziában kezdett dolgozgatni. Velenczében 1866. megházasodott; azután Majer István püspök meghívására 1871-ben visszatért Magyarországba s tanári állást foglalt el az esztergomi képzőintézetben; itt egyházi tárgyú képeket festett; később mint a VIII. ker. reáliskola rajztanára telepedett le Budapesten. 1880-ban az ő kezdésére szervezte a főváros a felső iparrajziskolát, melynek haláláig igazgatója volt. Az első edényfestészeti iskolát szervezte, azután pedig a női rajziskolát állította fel. Meghalt 1901. febr. 8. Budapesten.
Czikke a budapesti VIII. ker. főreáliskola Értesítőjében (1873. A rajzolás jelentősége).
Munkái:
1. Vezérfonal a szabadkézi rajziskolában. Bpest, 1882.
2. Szabadkézi rajzminták az alsó ipariskolák számára. Szöveggel. U. ott, 1882. Három füzet.
3. Módszeres rajzoktatás. Páris, év n. Három rész, 14 füzet. (Magyar, franczia és német szöveggel.)
Kiszlingstein Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1891. 28. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 838. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.
Budapesti Hirlap 1901. 40. sz. és gyászjelentés.