mezőgazdasági gépgyáros és országgyűlési képviselő, V. István (szül. 1802. Kalocsán; meghalt 1883. jún. 17. Budapesten; ki több czikket írt a Gazdasági Lapokba, a Kertész Gazdába 1850-1860. és a Vasárnapi Ujságba 1860. L. Szinnyei Repertóriuma III.) gépgyártulajdonos fia, szül. 1826. Bánát-Komlóson (Torontál m.); tanult Titelben a katonai intézetben; majd Szegeden, Pécsett, Esztergomban; a pesti egyetemen bölcseletet és jogot végzett. Nevével először az 1848. márcziusi napokban találkozunk, a mikor Petőfi, Jókai és Vasvári társaságában a sajtószabadságért küzdött. Kolozsvárra is elment az Únió érdekében. A szabadságharczot végig küzdötte és mint százados tette le a fegyvert Világosnál. A Haynau-féle rémtörvényszék halálra kereste, de idejekorán menekült. Olaszországból éppen Svájczba akart szökni, mikor a határon osztrák katonák elfogták és Pestre hozták. Az újépületben ült egy évi vizsgálati fogságban. Halálra ítéltetett, de kegyelmet kapott és Josefstadtba vitetett várfogságba. Pár év mulva szabad lett és atyja gyárában foglalkozott. 1855-ben abonyi birtokán újra elfogták; de atyja közbenjárására kiszabadult. 1858-ban atyja nyugalomba vonultával a gyárat is átadta neki. 1861. a bánát-komlósi kerület országgyűlési képviselővé választotta, mely kerületet 1865-től is újból képviselte. 1862. felségárulással gyanusították, de nem lett bántása. 1862-ben beutazta Hollandiát és Francziaországot; Londonban is volt. 1868-tól a Bpest-Ferenczváros, 1871-től a dunapataji kerület képviselője volt. Nagy tevékenységet fejtett ki a honvéd-menház alapítása körül. Mint előkelő polgár 1861-től Pest város bizottsági tagja és 1869. aug. 1-től elnöke volt a Ferencz-József takarékpénztárnak. Ennek bukásával van összekötve halála is. Öngyilkos lett 1873. nov. 10. Budapesten.
Munkája: Követjelentési beszéde Pest-Terézvárosi választói előtt 1872. ápr. 21. Pest, 1872. (Németül. U. ott, 1872.)
Czikkeket írt a politikai hirlapokba és a szaklapokba, országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Vasárnapi Ujság 1859. 30. sz. arczk., 1873. 46. sz. arczk.
Ország Tükre 1862. 3. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1868. 9. sz. arczk.
Ki az a Vidats János? Pest, 1873. arczk.
Budapesti Közlöny 1869. 69., 171. sz.
Nép Zászlója Naptára 1874-re 24. sz. arczk.
Petrik Könyvészete.
Galgóczy Károly Emlékkönyve. Bpest, 1884. IV. 114. l.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 838. l. és gyászjelentés.