theologiai doktor és tanár, szül. 1803. Pápán; tanult szülőhelyén, Pesten, Győrött és Szombathelyt. Mint veszprémmegyei papnövendék a hittudományokat egy évig Veszprémben s négy évig a bécsi Pazmaneumban hallgatta. Mint pályavégzett Bécsbe a szent Ágoston felső papi intézetbe visszaküldetett, honnét 1828. mint theologiai doktor tért vissza s Veszprémben a papnevelőben tanulmányi felügyelő lett, a szentszéki jegyzői hivatalt is viselvén. 1832. plébánossá neveztetett ki Ácsteszéren, honnét fél év mulva Kopácsy József püspök által Veszprémbe az erkölcs, pásztorkodás, elemi oktatás és neveléstan tanárául meghívatott és tanarsága mellett házasságvédő, szentszéki ülnök és a pesti hittudományi kar bekebelezett tagja is volt. Meghalt 1878-ban.
Egyházi beszédei jelentek meg a Pázmány-Füzetekben (1855) és a Szalay Imre gyűjteményében.
Munkái:
1. Szent István, első s apost. Király mint népének első nevelője. Igy hirdette Bécsben... Bécs, 1840.
2. A nyilvános isteni tisztelet és haza boldogsága. Pest, 1844.
3. A nagyhéti ájtatosság kézikönyve, a kath. hívek számára. Veszprém, 1848.
4. Ünnepi, alkalmi és bőjti szent beszédek. U. ott, 1857. Három kötet.
Danielik, Magyar Irók II. 376. l.
Petrik, Bibliogr.