egri kanonok, szül. 1794. decz. 31. Pápán (Veszprémm.); szülőhelyén és Egerben tanult és ez utóbbi helyen seminariumi növendék lett. 1818. felszentelése után arlói, majd miskolczi káplán lett; honnét 1827. tibold-daróczi, 1838. pedig harsányi plébánossá és esperessé nevezte ki főpásztora; 1851. a kir. felség az egri főkáptalan tagjai közé sorozta; zsinati vizsgáló volt és viselte egyúttal az egervári kisprépostságot is. Meghalt 1870. máj. 22. Egerben.
Czikkei a Religióban, Egerben és a Kath. Néplapban jelentek meg. (Ezeket felsorolja Koncz); az Egyetemes Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
1. A religónak s jelesen a kijelentett keresztény religiónak az ember mind jelen jólétére, mind örökös boldogságára valódi és dicső behatása. Eger, 1886.
2. Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szentszéki aljegyző úrnak a káptalanok eltörlését indítványozó röpiratára. U. ott, 1849.
3. Népszerű erkölcstan keresztény katholikus családok számára. Pest, 1851.
4. Népszerű vasár- és ünnepnapi homiliák az evangeliumi szakaszok fölött. U. ott, 1854. Három kötet.
Ferenczy és Danielik M. Irók I. 514. l.
Koncz Ákos, Egri egyházm. papok az irodalmi téren 246. l.
Petrik Bibliogr. és gyászjelentés.