bölcseleti doktor, hirlapíró, szül. 1860-ban; ifjú korában papnak készült és Rómában is tanult. Ott egyházi, történeti és böcsleleti tanulmányokkal foglalkozott és később dolgozótársa volt nemcsak a napilapoknak, hanem a tudományos folyóiratoknak is. A szépirodalomban olasz regényfordításaival tünt ki. A művészeti szépségek iránt előszeretettel viseltetett és ha elfáradt a mindennapi munkában, Róma templomaiban és képtáraiban frissítette föl az erejét. (A Budapesti Hirlapban keltek életre benyomásai, a melyeket e zarándokútjairól magával hozott). 1907. szívbaja támadta meg s előbb a Margit-kórházban ápolták, majd Prohászka Ottokár vendégszeretetét élvezte püspöki lakában. Innét nagybetegen Budapestre hozták, hol 1909. aug. 8. meghalt. Családja a Budapesti Ujságírók Egyesülete támogatásával a farkasréti tmetőben sírjára díszes síremléket állíttatott, melyet 1910. okt. 28. avattak föl.
Czikkei a M. Szemlében (1898. Egy új irodalomtörténet, 1899. Lenbach a festőművészetről), 1900. Szerelem a szépirodalomban, 1902. A regény bukása, 1902. Az örökös Shakespeare-kérdés, Shakespeare a színpadon, 1903. A stilusról, 1904. Műremekek élvezete, 1905. Gabriele d'Annunzio); az Alkotmányban (1899. 257. Művészet a népiskolában, 253. Írók és hivatalnokok); az Egyházi Közlönyben (1901. Lehetséges-e katholikus szépirodalom); a Budapesti Szemlében (1901. A keresztény Sienkievicz, 1906. Fogazzaro szentje, 1907. Róma és a modern szépirodalom); a Budapesti Hirlapban (1905. 331. s. Fogazzaro Santoja).
Munkája: A szent. Regény. Írta Fogazzaro Antal, ford. olaszból. Bpest, 1907. (Olcsó Könyvtár 1464-1473.)
Budapesti Hirlap 1909. 188., 189., 1910. 253., 257. sz.