országgyűlési képviselő, szül. 1839. nov. Késmárkon, hol atyja V. Pál polgármester volt és az 1847-48. országgyűlés tagja. V. gymnasiumi tanulmányait Késmárkon, Eperjesen és Kassán, a jogiakat Pesten végezte; azután Nagy-Kanizsán telepedett le mint ügyvéd, hol 17 évig működött; azóta Budapesten ügyvéd. 1878. Zalavármegye alsó-lendvai kerületében képviselő lett és 1887-ig mérsékelt ellenzéki (nemzeti) párti programmal állandóan e kerületet képviselte. 1887. a magyar-óvári kerületben nyert mandátumot, 1892. szülővárosa választotta be a képviselőházba. Az egyházpolitikai küzdelmek alatt 1894. ápr. 14. kilépett a nemzeti pártból és a szabad elvű párthoz csatlakozott. 1896-ban és 1901-ben a késmárki választók újra reá bízták mandátumukat. A kisbirtokosok földhitelintézetének jogi osztályfőnöke. A hatvanas évek elején több zeneszerzeménye jelent meg.
Munkája: Hogy mivé lett egy hazafias országos intézet. Tájékoztatás a kisbirtokosok országos hitelintézetének állapota iránt. Bpest, 1887.
Vasárnapi Ujság 1891. 29. sz. arczk., 1902. II. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 818. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 389. l.