bölcseleti doktor, volt Pálos-szerzetes, költő és nyelvész, szül. 1757. ápr. 3. Szolnokon; atyját, V. Ferenczet, ki sóházi tiszt volt, korán elvesztette s így a nevelése anyja gondviselésére maradt. Iskolát 1766. Pesten kezdte s 1769-től Egerben folytatta, hol 1771. a papnövendékek közé vették fel. 1777. azonban kilépett és egy évet a budai egyetemen töltött s akkor Jenő névvel a Pálos-szerzetbe lépett. A theologiát Nagyszombatban végezte, a hol fiatal növendéktársait a zsidó és görög nyelvben oktatta s 1781. ápr. 22. fölszentelték. A budai egyetemen 1782-től felsőbb mathézist és theologiát hallgatott. 1783. bölcseleti doktorrá, 1784. pedig a hittudományok borostyánosává avatták. Volt szerzetében tanulmányi felügyelő, majd Pesten hitszónok, kinek beszédeire távolabbról is eljártak. Mikor szerzetét 1786. eltörölték, tábori káplán lett; a török háború alkalmával a főhadiszálláson megbetegedett, kénytelen volt lemondani hivataláról s magát negyedfél évig Pesten és Budán orvosoltatni, míg végre felgyógyult. 300 frt nyugdíjából éldegélt s már jelentékeny sikerrel belevegyült az irodalmi mozgalmakba, midőn 1794. decz. 11-re virradóra a Martinovics-ügyben elfogták, a miért a kátét terjesztette s a Marseillaiset lefordította. 1795. a hétszemélyes tábla halálra ítélte, ezt azonban 9 évi várfogságra változtatták. Kufsteinban, Grázban és Brünnben töltötte fogsága idejét. 1803. aug. 28. kiszabadult és Szapáry János gróf nádori főudvarmester leányának nevelője lett; a gróf kieszközölte neki elvesztett szerzetesi nyugdíjának visszaadását is és 1806 végén beajánlotta József nádorhoz magyar nyelvgyakorló mesternek; élte utolsó tizedében az egyetemi nyomda correcturákkal és átdolgozásokkal bízta meg, a helytartótanács megbízásából pedig nyelvtani kézikönyveket szerkesztett. Irodalmi polemiáktól, majd betegeskedéstől keserített élte végső éveit elvonultságban töltötte a budai várhegy keleti oldalán fekvő csinos házacskájábna, hol 1822. decz. 15. meghalt. Tetemei a Budakeszi-út mellett levő (vizivárosi) temetőben nyugszanak, hol az «igazszívű barátság és tisztelet» márványkövet emelt számára, mely sírkövön egész pályafutása röviden föl van jegyezte.
A magyar irodalomban mint lyrai és elbeszélő költő, aesthetikus és mint nyelvész fejtett ki nevezetes munkásságot. Fogsága előtt főleg mint költő és elméletíró dolgozott; 1787-ben jelentek meg első versei a M. Musában; 1789-től a kassai M. Museumnak és a komáromi Mindenes Gyűjteménynek, fogsága után pedig a Hazai és Külföldi Tudósításokba is dolgozott s fordításain kívül egy eredeti czikke «Az egyházi énekről» jelent meg ott az I. kötetben. Zeneértő, sőt zeneszerző volt, a ki tanítását a német versformák elsőbbségéről nemcsak elméletileg, hanem a dalaira szerzett dallamokkal is támogatta.
Munkái:
1. Keresztény ájtatosságok. Pest, 1786.
2. Dusch Erkölcsi leveleinek második része. Ford. U. ott, 1786. (Mind a két munka censurai példány. Megvan az egyetemi könyvtárban.)
3. Emlékeztető oszlop... 1. baronissa Vesselényi Máriának... emelt gróf Széki Teleki Ádám. Kolozsvár, 1786. és 1790. (Költemény. Névtelenül).
4. A magyar hazának anyai szózattya az ország napjára készülő magyarokhoz. Hely n., 1790. (Névtelenül).
5. A világnak közönséges története. Írta franczia nyelven abbas Millot. (Ford.) Pest és Buda, 1790-91. Két kötet. (I. A régi nemzetek. II. A görögök).
6. Egy jó szívből jött szatira avagy feddő költemény a magyar literatáróról. Hely n., 1791. (Névtelenül.)
7. Rövid értekezés a musikáról. VI. énekkel. Bécs, 1791.
8. A szerelem gyermeke, egy nézőjáték öt felv. Kotzebue Augustus úr után az originális kiadás szerint. Buda, 1792. (A Budai Magyar Theatrum első füzete. Névtelenül. Először előadatott 1792. jún. 14. Budán.)
9. A le-bilincsezett Prometheus. Aeschilusból. Buda, 1792. (A Budai Magyar Theatrum második része Névtelenül).
10. Patikai Lukátsnak egy meglett és okos szántó-vevő embernek oktatásai a lovaknak, szarvasmarháknak, juhoknak és sertéseknek betegségeiről, azoknak gyógyításáról. U. ott, 1792. (Névtelenül).
11. Mi a poézis? és ki az igaz poéta? Megtoldva Horátziusnak Pizóhoz és ennek fiaihoz írt levelével... és egynéhány költeményes enyelgésekkel. U. ott, 1793. (Névtelenül).
12. Proludium in institutiones linguae hungaricae, ad systema Adelungianum, genium item linguarum orientalium, ac dialectum tibiscanum & transylvanam exactas. Pestini, 1793.
13. A formenterai remete, egy néző és egyszersmind énekes játék 3 felv. Kotzebue Augustus úr után szabadon fordította és némely keményebb kifejezésekre nézve megenyhítette N. N. U. ott, 1793. (Magyar Játék-Szín IV. kötet 2. darabja 81-188. 1. Először adatott 1793. okt. 28.).
14. Rikóti Mátyás, egy nyájas költemény, mellyel e hires magyar versszerzőnek pompás koszoruzása négysoru ritmusokban előadatik. U. ott, 1804. Két rézmetszettel. (Névtelenül).
15. Nagy nevezetű és nagy tekintetű Kolomposi Szarvas Gergely urnak, mostoha ükömrűl kedves uram bátyámnak víg élete és nevetséges vélekedései... U. ott, 1804-1805. Két kötete. (Névtelenül).
16. Eduard Skócziában, avagy egy egy szökevénynek az éjszakája... Nézőjáték 3 felv., melyet franczia nyelven írt Duval, németre fordított szabadon Kotzebue... magyarra V. F. U. ott, 1850.
17. Neu verfasste ungarische Sprachlehre... U. ott, 1805. (Ujabb kiadásai: Buda, 1817. és 1823.).
18. A tiszta magyarság, avagy a csinos magyar beszédre és helyes irásra vezérlő értekezések. Követi ezeket a cadentiák lajstroma, mellynek hasznát a filologusok és a poéták egyaránt vehetik. Pest, 1805.
19. Neve napjára gróf Szapáry János urnak. Musikára tette Haaz János Budán 27. December 1805. Buda. (Költemény).
20. A magyar musának háladatos öröme Herculesnek amaz öntött képzeténn, mellyet fels. urunk Jósef, Magyar országnak nádor-ispánnya a pesti nemzeti könyvtárnak ajándékozott. U. ott, 1806. (Költemény).
21. Háladatos örömdal, mellyet Puchói Marczibány Istvány urnak és kegyelmes hitvesének, Kesseleökeöi Majthényi Mária aszszonynak tiszteletére a budai klastromban énekeltek Szent Erzsébetnek szerzetes leányai, midőn ő Excellentiájoknak fundatiójára az első három magyar szüzet, más kettővel együtt, a szent szerzet ruhájába felöltöztették. Pest, 1806.
22. Tisztelete ő Excellentiájoknak Puchói Marczibány Istvány urnak és kegyelmes hitvessének, Kesseleököi Majthényi Mária aszszonynak, ama két jeles fundátionak alkalmatosságával, mellyeket a betegek számára tettek. Buda, 1806. (Költemény).
23. Magyar Aglája, avagy Kellemetesen mutató nyájaskodások külömbféle versnemekben. U. ott, 1806.
24. A magyar hárfásnak részént Aglájábul vett, részént újonnan szerzett énekei fortepianora. Két szakaszban. Pest, 1807.
25. A hamar és ócsón gyógyító lóorvos... U. ott, 1807. (Ford. német munkákból).
26. Száz esztendőre szólló... Kalendárium 1805-1905-ig... U. ott, év n. (Névtelenül).
27. Gróf Kaczai-falvi László, avvagy a természetes ember. Egy igen mulatságos tanúságokkal bővelkedő történet. A Magyar Aglajának szerzője által. U. ott, 1808. Rézmetszettel. (Névtelenül. Ujra megjelent Kőszeghy-Winkler Elemér rajzaival. Budapest 1911. Ism. Budapesti Szemle 146. k.).
28. Báró Külneki Gilméta kisasszony és Aranypataki György. Egy érzékeny történet a legujabb időkbül. Irta V. F. Buda, 1808. (Névtelenül).
29. A magyaroknak hűsége és nemzeti lelke... Sorz ezredes énekes játéka 2 felv. szabadon fordította. Musikába tette Pacha Gáspár. U. ott, 1809.
30. Hiteles előadása a spanyol történeteknek az Aranjuezi nyughatatlanságoknak fellobbanásátúl fogva a Bajoni Juntanak befejezéseig. Irta Cevallos Pedro. Magyarországban, 1809. (Ford. névtelenül).
31. Kresznerics Ferencz versei, melyek az 1809-iki franczia eseményekre vonatkoznak. Verseghy Ferencz által énekre téve.
32. Halotti tisztelete néh. Nméltgú Marczibányi Istvány urnak, ki 1810-ben Decembernek 21-dik napján végezvénn drága életét, a t. budai apáczáknak templomába temettetett. Buda, 1810.
33. Az emberi nemzetnek Történetei, mellyeket a magyar nemességnek hasznos mulatságára öszveszedett egy emberszerető hazafi. U. ott, 1810-1811. Három kötet. (Névtelenül).
34. Vak Béla a magyarok királlya. A történetirásbúl vontt romános rajzolat. Pest, 1812. Rézmetszettel. (Névtelenül).
35. Exercitationes idiomatis hungarici secundum regulas epitomes concinnatae in usum gymnasiorum regni Hungariae Budae, 1816. (Névtelenül).
36. Oktatás a marhadögnek megelőzésérül és orvoslásárul... U. ott, 1816. Névtelenül.
37. Magyar ortografia, avvagy irástudomány, mellyben a magyar betűknek helyes kimondása és irása taníttatik. Bevezetés gyanánt a magyar nyelvtudományra. A nemzeti oskolák számára. U. ott, 1816., 1817., 1820., 1821. és 1840. Toldy F. átdolgozásában. (Névtelenül).
38. Analytica institutionum linguae hungaricae. Pars I. Etymologia... Pars II., Syntaxis linguae hungaricae. Pars III. Usus aestheticus U. ott, 1816-1817. Három kötet (Névtelenül).
39. Ungarische Rechtschreibung, als Einleitung in die ungarische Sprachlehre. Zum Gebrauch der Nationalschulen U. ott, 1817. (Névtelenül.)
40. Ungarische Sprachlehre zum Gebrauche der ersten Lateinischen und Nationalschulen. U. ott, 1817. (Névtelenül).
41. A filozófiának a talpigazságira épített felelet a nemzeti muzéum nevében a magyar nyelv iránt tett s az 1818. esztendőben, bőjt elő havának 7. napjánn a hazai tudósításokba iktatott kérdésekre, melly értekezés gyanánt is szolgál egyszersmind a nyelvművelésnek mivoltárúl és akadállyairúl. U. ott, 1818.
42. Exercitationes Idiomatis Hungarici. U. ott, 1818. (Névtelenül).
43. Magyar grammatika avagy nyelvtudomány, mellyben a hazai nyelvnek sükeres okokra épített regulái napkeleti nyelvhez illő tanitásrenddel mind és pontosan előterjesztetnek. A magyar nemzeti oskolák számára U. ott, 1818. és 1821.
44. Epitome institutionum grammaticarum linguae hungaricae. U. ott, 1816-20. Öt füzet. (Névtelenül).
45. Dissertatio de versione hungarica Scripturae Sacrae cui specimina correctae atque ad Vulgatam exactae versionis una cum momentis exegetico-philologicis emendationum, in traductione Kaldiana institutendarum, subiunguntur. U. ott, 1822.
46. Universae Phraseologiae Latinae corpus, congestum a P. F. Wagner. Editio tertia novissimis curis emendata et auctu. U. ott, 1822. (Névtelenül).
47. Verseghy Ferencz Maradványai és élete. (Kiadta Sághy Ferencz). U. ott, 1825.
48. Lexicon terminorum technicorum, azaz: Tudományos mesterszókönyv. Próbaképen készítették némelly magyar nyelvszeretők. U. ott, 1826. (Névtelenül).
49. Verseghy Ferencz Költeményei. Kiadta Toldy Ferencz Pest, 1865.
50. Kellemesen mulató nyájaskodások. V. F. verses elbeszéléseiből. Az 1806. első kiadás után Esztergom, 1893. (Mulattató zsebkönyvtár 52.).
51. Válogatott lirai költeményei. Bpest, év n. (1901. Kiadta Madarász Flóris. Magyar Könyvtár 166.).
52. Szemelvények Verseghy nyelvtudományi műveiből. Összeállította Császár Elemér. U. ott, 1904.
53. Verseghy Ferencz Kisebb költeményei. Kiadják Császár Elemér és Madarász Flóris. U. ott, 1910. (Régi M. Könyvtár. Szerk. Heinrich Gusztáv XXIV. kötet. Ism. Kath. Szemle).
V. védekezése Szeitz és Alexovics ellen. (Irodalomtörténeti Közlemények II. 111-114. 1.);
Levelei: Teleki Sándor grófnéhoz Buda, 1791. febr. 7. (Irodalomtörténeti Közlemények 1908.); Verses levele Koppi Károlyhoz Nagyszombat 1793. okt. 28. (Figyelő XXIII. 206. 1.); Buda, 1822. febr. 2. (Rajzolatok 1837. 46. sz.).
Van egy eredeti drámája is: Szétsi Mária cz., melyet 1794. jún. 11. és 1808. decz. 7. előadtak, de nyomtatásban nem jelent meg. Kézirati verses műve Lekvári Örzse vagy erősebb a szerelem még a halálnál is cz., mely 228 páros rímű Zrinyi-sorban sikamlós történetet énekel meg, a M. Tudományos Akadémia kézirattárában van meg. Azonban V. kéziratainak legnagyobb részét a zirczi apátság levéltára őrzi. Álneve: Füredi Vida.
Arczképe: Avenarius festménye után rézbe metszette Höfel Balázs. 8-rét és 4-rét.
M. Hirmondó 1792. II. 100. l., 1793. I. 32. sz.
Annalen der Literatur, Wien, 1807. II. 85. l.
Allg. Literatur-Zeitung 1806. III. 125. 1.-1822; Pest-Ofner-Zeitung 101. sz., Hazai és Külföldi Tudósítások II. 49. sz., M. Kurir II. 52. sz.
Gemeinnützige Blätter 1825. 95. sz.
Honművész 1837. 33. sz.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 512. l.
Keskeny, Ungarns Männer der Zeit. Prag, 1862. 251. l.
Vasárnapi Ujság 1869. 10. sz. arczk.
Toldy Ferencz Irodalomtörténete. Pest, 1865. és Összes munkái III.
A Hon 1869. 273., 274. sz., reggeli és esti k. (Bartalus István).
Vutkovich Sándor, Magyar Irók Albuma. Pozsony, 1873. 53. l.
Figyelő I-XXVII. 1876-89.
Századok 1878. 223-225. l., 1879. 58. l.
Pauler Tivadar, A budapesti egyetem története. Bpest, 1880. 248. l.
Szinnyei József (ifjabb), Verseghy Ferencz. Pozsony, 1885. (Magyar Helikon 49.).
Petrik Könyvészete, Bibliogr. és M. Könyvészet 1886-1900.
Ellenzék 1888. 115. sz.
Kiss Áron, A M. Népiskolai Tanítás Története. Bpest, 1880. 308. l.
Ballagi Géza, A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Bpest, 1888. 468., 557. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Budapesti Hirlap 1888. 90. sz. (V. Daloskönyve. Kéziratism.).
Katholikus Szemle 1890. 369. sat. lapok. (Takáts Sándor).
Irodalomtört. Közlemények 1891. II., III. VII., X.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 799. l. (Négyesy László).
Zelliger Alajos, Egyházi Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 548. l.
M. Nyelvőr 1899. (V. a bibliai nyelvről).
Egyet. Philol. Közlöny 1899., 1906.
M. Könyvészet 1900., 1904.
M. Szemle 1901. 1. és köv. sz.
Császár Elemér, Verseghy Ferencz élete és művei. Bpest, 1903. (Legbővebb és legalaposabb életrajza).
Az Ujság 1905. 557. sz.
M. Nyelv 1908. és Ferenczy János Napi Jegyzetei 1805. jan. 28. (Kézirat a M. N. Múzeumban).