Veres Pálné (beniczei, micsinyei és pribóczi Beniczky Hermin),
szül. 1815. decz. 13. Láziban (Nógrádm.); atyját, B. Pál nógrádmegyei alispánt már egy éves korában, anyját, Sturmann Karolinát, midőn még csak 15 éves volt, elveszítette. Árván került anyai nagybátyjához, Sturmann Mártonhoz, ki Gömörben és Felső-Borsodban több vashámort hozott létre. 1839-ben a farádi Veres Pálnak, Nógrád vármegyének főjegyzője, később alispánja és nógrádi evang. egyházmegye felügyelőjének neje lett. Hogy egyetlen leányát (V. Szilárdát, Rudnay Józsefnét) saját eszméi szerint nevelhesse, komolyan foglalkozott a nőképzés kérdésével; maga választá meg a jó nevelőket s az anyanyelv és irodalom tanítására a jeles írókat. Később az alaposabb nőképzés eszméjének élt. Eszméit előbb társaskörökben, majd 1867-ben egy politikai napilap tárczájában terjesztette. A jó ügynek toborzott ügybuzgó tagokat a fővárosban és vidéken, hirlapírókat a sajtóban s elment külföldre is tanulni nőnevelési nagygyűlésekre. 1867. máj. 24. huszonkét lelkes nő értekezlete mondta ki egy nőképző egyesület és leányiskola felállításának szükségét. Sokan adakoztak rá, maga az alapító 1000 frtot adott. Midőn 1893. márcz. 25. az egyesület fennállásának negyedszázados ünnepét tartották, a főváros polgármestere tűzte V. mellére a királyi elismerés jelét: a koronás aranyérdemkeresztet. Élete utolsó két évében betegen feküdt, de ekkor is folytonosan irányozta a tanintézet ügyeit; szervezte a háztartás tanfolyam megnyitását, segédül véve maga mellé leányát (Rudnay Józsefnét); kiben az egyesületre méltó utódot hagyott. Meghalt 1895. szept. 28. Vácz-Hartyánban. Vanyarczon férje mellett van eltemetve a családi sírboltban.
Arczképe: olajfestés, Barabás műve; Fénynyomatban a Veres Pálné élete és működése cz. munkában. Halála után Nógrád vármegye közönsége emléktáblát állított fel a vanyarczi templomban (Holló Barnabás műve, 1902. okt. 1. lepleztetett le); a magyar társadalom pedig díszes márványszobrot emelt neki Budapesten, melynek bronzcsokrán Mikszáth e szavai állanak: «Nevét a történelem, alakját e kő örökíti, lelke a haza leányainak öröksége». Egyesülete felsőbb leányiskoláját: «Veres Pálné iskolá»-nak nevezte el; a székesfőváros a Zöldfa-utczának Veres Pálné nevét adta.
Munkái:
1. Nézetek a női ügy érdekében. Pest, 1868.
2. Tapasztalati lélektan felnőttek számára. Több lélektani munka alapján írta. Kiadja az országos nőképzőegyesület. Bpest, 1895.
Kéziratban: Világtörténelem, alexandrinusokban megírva; Naplóföljegyzések még 80 éves korából is; ezenkívül V. remekelt leveleiben.
Magyarország és a Nagyvilág 1869. 50. sz. arczk.
Hazánk és a Külföld 1872. 25. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1873. 33. sz. arczk., 1895. 40. sz. (Nekr.), 1896. 16. sz. arczk., 1903. 22. sz., 1906. 18. sz. (Emlékszobra).
Családi Kör 1876. 29. sz. kőny. arczk.
Petrik Könyvészete és M. Könyvészet 1886-1900.
1895: Pesti Hirlap 268., Pesti Napló 267., Losonczi Hirlap 47., Fővárosi Lapok okt. 2. sz.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 782. (Vadnai). II. Pótlék 1904. 810. l.
Budapesti Hirlap 1902. 151. sz.
Rudnay Józsefné és Beniczky Gyuláné, Veres Pálné, Beniczky Hermin élete és működése. Bpest, 1920. Fénynyom. arczképekkel és rajzokkal. (Ebben V. hátrahagyott irataiból: czikkek, elnöki beszédek, levelek, tanügyi czikkek, eszmék, társadalmiak, naplótöredékek sat.).
Magyarország Vármegyéi. Nógrád vármegye. Bpest, 1911. 313. l.