ref. lelkész, V. István gazda és Kertész Éva fia, szül. 1791. nov. 17-én Békés-Szent-Andráson; az algymnasiumot Mező-Túron végezte; innét 1812-ben a debreczeni kollegiumba ment és a theológia végeztével fél évig az I. elemi osztályt tanította. 1818-ban komádi rektor, 1821 nyarán sarkadi segédlelkész lett; 1822 tavaszán Belényesre hívták papnak, de 1823. áprilisban a sarkadi egyházközség választotta rendes lelkésznek. Sarkadon négyosztályú két fiú és egy leányiskolát építtetett; bennök népszerű csillagászatot tanított. Tanítói értekezleteket honosított meg; éneket is tanított. Az egyházkerület dékánnak, majd bírónak választotta. Mint hazafi az ellenzék vezéreként működött; a szabadságharcz kezdetekor két fiát maga vitte fel Pestre honvédeknek és buzdítására 150 honvéd került ki Sarkadról; az idősebbekből 250 főnyi nemzetőrséget szervezett. A világosi fegyverletétel szomorú híre ágyba döntötte és 1849. aug. 19-én meghalt Sarkadon.
832 kötetnyi könyvtárt hagyott hátra s az orvosi tudományokban való jártasságával, felsőbb engedélylyel gyógyítással is foglalkozott. Tudósításokat írt a hirlapokba, így a Jelenkorba (1841. 14. és 54. sz.); egyházi beszédeiből (1821-49. évekből) 128 van unokája Veress Endre birtokában, a ki ezekből most adott sajtó alá néhányat.
Arczképe: fia Sándor irón rajzában. (Veress Endre birtokában.)
Márki Sándor, Sarkad története. Bpest, 1877. 70. l.
Rácz Károly, A zarándi egyházmegye története. Arad, 1880. 232-235. l.
Kiss Lajos, Veress Ferencz emlékezete. (Szabad Egyház 1886. 15. sz.) és Veress Endre szíves közlése.