orvos-sebészdoktor, szülészmester és műtő, a műtősebészet magántanára, a budapesti orvosegylet ülés-elnöke; szül. 1841. júl. 5-én Trencsénben; orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, a hol 1865-ben orvossebészdoktorrá és szülészmesterré avatták és tanumányainak gyarapítása czéljából Bécsbe ment. Ugyanezen év őszén a pesti egyetem sebklinikáján ösztöndíjas műtőnövendék lett, 1867-ben tanársegéd. Az 1866. hadjárat alkalmával a sebesültek számára felállított barakkok egyikében mint főorvos volt alkalmazásban. Balassa halála után a tanszék betöltéseig a klinikai előadások és gyakorlatok folytatásával bizatott meg. 1869. Schordann-féle ösztöndíjjal és a közoktatásügyi miniszterium által adományozott külön segélydíjjal Bécsben, Berlinben, Párisban és Londonban tartózkodott. 1870-ben hazatérve a szegénygyermek-kórház sebésze lett. Ugyanazon évben a műtősebészetből magántanári képesítést nyert.
Czikkeit Hőgyes Emlékkönyve, Pallas Nagy Lexikona XVI. k., Szinnyei Könyvészete és Repertoriuma III. k. felsorolja.
Munkája: Köldökzsinórsérv (omphalocele cong.) műtéttel gyógyult esete. Közlemény a budapesti «Stefania» gyermekkórházból. Bpest, 1900. (Különny. az Orvosi Hetilapból.)
Hőgyes Emlékkönyve. Bpest, 1896. 410., 774. l.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 779. l.
Petrik M. Könyvészet 1886-1900.