főesperes, szül. 1844. jan. 10-én; gymnasiumi és bölcseleti tanulmányai után a theologiát az esztergomi papnevelőben hallgatta. 1867. júl. 28-án fölszenteltetett. Segédlelkész volt Bozókon, karkáplán az esztergomi főszékesegyházban, majd főkáptalani sekrestyeigazgató; 1895-ben esztergomi kanonokká nevezték ki; 1898-1903-ig az esztergomi seminarium kormányzója volt; később alkormányzó a budapesti központi papnevelőben és pápai kamarás; jelenleg triszkai apát és honti főesperes Esztergomban.
Czikkei az Uj-M. Sionban (1876. Mit mondjunk még a vallás- és tanulmányi alaphoz, 1882. Mementote praepositorum vestrorum); számos egyházi beszédet és könyvismertetést is írt.
Munkái:
1. A Szűz Anya Máriának örömei az Esztergom-vári Bakács-kápolnában, Esztergom, 1871.
2. Jubiláris prímások. Bpest, 1886.
3. Beszéd, mellyet a szent-Ignáczról nevezett temetkezési egyletben 1900. jún. 29-én mondott. Esztergom, 1900.
Zelliger Alajos, Esztergom-vármegyei írók. Bpest, 1888., 242. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.
Magyarország Vármegyéi. Esztergom vármegye. Bpest, 1908. 167. l.