bölcseleti doktor, kegyestanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1814. máj. 15. Tatán (Komáromm.); 1831. szept. 20. Privigyén lépett a rendbe; próbaéves tanár volt Nagy-Kanizsán; azután Váczon a bölcseletet két évig tanulta és a pesti egyetemen doktorátust tett. A theologiát Nyitrán és Szent-Györgyön hallgatta. 1839-42. tanított Veszprémben, 1842-54. Szegeden, hol a lyceumban a historia universalist és a hazai pragmaticát adta elő. 1852. nyugalomba vonult. Meghalt 1856. ápr. 10. Szegeden.
Munkája: Örömdalok, mellyekkel Mélt. Vásonkeői Zichy Domonkos gróf úr ő nagyságának veszprémi püspöki székébe történt beigtatási ünnepélyén megyéjében létező Veszprém és nagy-kanizsai ájtatos oskolák szerzetes házai tisztelkedtek september 11. 1842. (Végh a veszprémiek részéről).
Német Károly piarista tanár szíves közlése (Rulla, jegyzőkönyv) és a kecskeméti rendház példányáról.