városi főmérnök, V. György szegedi polgár és Sári Rózsa fia, szül. 1765. szept. 22. Szegeden, a gymnasiumot szülővárosában járta; azután a pesti egyetemre iratkozott be; a bölcselet befejezése után a mérnöki tudományok elsajátítására fordítottta minden erejét. 1784. szept. 28. a felsőbb mennyiségtanból vizsgálatot tett és ugyanekkor kitüntetésképpen 50 forintnyi jutalomban is részesült. Majd erre elhagyta Pestet és közel két évig más irányban is igyekezett ismereteit kibővíteni. 1786-ban Pestre jött, hogy az oklevelét megszerezze; ugyanez év máj. 7. a Practica Geometriából adta vitatását, melynek eredménye dicséret, földmérői diploma és a helytartótanács részéről Szegedre való földmérői kinevezés lett. Nem sokkal ezután jelent meg az a dolgozata, mely a jeles vizi mérnököt leginkább tette benne ismertté; az ő fejében szülemlett meg először az a szép terv, hogy t. i. a Dunát a Tiszával a kereskedelem fejlesztésére csatornával kellene összekapcsolni. Szegeden többnyire a piaristák társaságában forgolódott, jó viszonyban volt Dugonics Andrással. A tudományok iránti ritka előszeretetéről tanuskodik az is, hogy igen gazdag könyvtárt gyűjtött. Érzéke volt a régiségek iránt is s a Nemzeti Múzeumnak több régiségi tárgyat ajándékozott. Leginkább emlékezetessé tette nevét a róla nevezett Vedresháza alapításával (1808.) Szeged közelében 3600 holdnyi olyan területet, mely mindig sást, nádat, kákát termett, töltés által megmentett az árvíztől és termékenynyé tett. 1821. beadta lemondását és nyugalomba vonult. 1823. a morva-sziléziai gazdasági tudós társaság levelező tagjául választotta. 1826. júl. 12. az uralkodótól a magyar nemességet (varsányi előnévvel) kapta. 1830. szept. 1. a m. tudományos Akadémiára 200 pforintot hagyott. Csongrád vármegye táblabirája és a bécsi mezei gazdasági társaságnak is tagja volt. Meghalt 1820. nov. 4. Szegeden.
Czikke a Felsőmagyarországi Minervában (1836. III. 236. 1. A mehádiai fürdő).
Munkái:
1. A magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyazó hazafiúi elmélkedések. Bécs, 1790. (2. kiadás. Szeged, 1806. 3. kiadás. Kassa, 1807.).
2. Örömdal, mellyet gróf Brunszvik József úrnak Tsongrád vármegye fő-ispánságába való béiktatására 1796. eszt. Szegváron lett bé-vezettetése alkalmatosságára készített. Pst.
3. Nemes szabad királyi Szeged városa meg nagyobbítandó tanácsháza talpkövének letétele alkalmatosságára készült versek 1799. eszt. U. ott.
4. A Tiszát a Dunával összekapcsoló új hajózható csatorna, melynek helyét nemcsak Magyarország, hanem az egész Ausztriai birodalom hasznára fölkeresni és meghatározni igyekezett. Egy rézmetszettel. Szeged, 1805. (Németül: ford. Stankovitsch Miklós. Ism. Annalen. Wien, 1807. II.).
5. Az 1805-ik esztendei felkelő nemes magyar sereg Vitézi Dallja. Szeged.
6. Egy nemzeti jószág, mellyet Magyarország és a hozzá kapcsolt tartományok javára szerzett. Egy rajzzal. U. ott, 1807. (Latinra ford. Salamon Vazul. U. ott, 1807.).
7. A bankóczédulák elenyésztethetéséről való vélekedése. Közrebocsátotta Botka Ferencz. U. ott, 1807.
8. A haza szeretete; avagy Nemes Szeged Városának a törököktől való el vétele. Azon város történeteiből kivett négy részből álló vitézi játék. első rész: az Előadás. U. ott, 1809. (Ism. Figyelő XIII. 1882. 145. 1.).
9. Étska kisded rajzolatja. Pest, 1817. (Különny. a Nemzeti Gazdából).
10. A magyar nemzeti lélekrül egy két szó. Pest, 1822. (Különny. a Tudom. Gyűjteményből).
11. A szegedi múzsák százados ünnepe. Szenteltetett aug. 27. 1820. Szeged.
12. A sivány homok használhatása. U. ott, 1825. Tíz táblázattal. Ism. Hazai és Külf. Tudósítások 1826. I. 2.) sz.)
13. A túl a tiszai nagyobb árvizek eltéríthetéséről egy két szó. Pest, 1830. (Különny. a Tudom. Gyűjteményből. Ism. Hazai és Külf. Tudósítások 1830. II. 20. sz.).
Aehrenlese 1830. 94. sz. (Rumy.).
Regélő 1834. 79-84. sz.
Barcsay Károly, Beszéd... Szeged, 1834.
Toldy Ferencz, A m. költészet története 330. l.
Danielik, M. Irók II. 365. l.
Szinnyei Könyvészete.
Ballagi Géza, A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Bpest, 1888. 576., 577. l.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona: XVI. 736. l.
Sárközy Imre, Régibb vízi mérnökeink életéből. Bpest, 1897. 99-106. l.