ref. lelkész, tanult Debreczenben; előbb bihari, 1730. márcz. 21. szatmári második prédikátor volt és itt egyházmegyei ülnökké is választatott. 1733. feleségének megfojtásával gyanusíttatván, elhagyta állomását és egyideig Magyarország különböző helyein lappangott, majd Németországba ment és Lipcsén vonta meg magát. 1737. tavaszán hazajött; nevét megváltoztatván Galambosra jött; Baranya megyében Terehegyen viselt papi hivatalt és orvosi gyakorlatot is folytatott. Végre felismerték, elfogták és Siófokon bebörtönözték. Szabadságát visszanyervén, újra pap lett Dorogon (Tolnam.); innét a község elkergette s a szentgyörgyi egyház fogadta el papjának. 1741. márcz. 22. a papiszék elé idéztetett; de megszökött és Nagyszombatban katholikussá lett. Meghalt 1743. mint a püspöki tizedek beszedője.
Munkája: Magyar geografiája... melly külső dolgok olvasásában gyönyörködő magyarok kedvekért még 1741. Pétsen irattatott volt. Most pedig számtalan hibáiból megjobbíttatván ki-bocsáttatott. Nagy-Károly, 1757.
H. Kis Kálmán, Szatmári ref. egyházmegye történelme. 763. l.
Földváry László, Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez. 84., 106. l.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények. I. 1891. 47. l. 1907. 7. l.