jogi és államtudományi doktor, ügyvéd, előbbinek testvéröcscse, szül. 1868. Sümegen (Zalam.), hol atyja, Weiszfeld Adolf tanító volt; középiskoláit Budapesten végezte, a jogot is az itteni egyetemen hallgatta. Jog- és államtudományi doktor, majd ügyvéd lett; esküdtszéki és bűnügyekben működik. Már mint egyetemi hallgató demokrata pártot szervezett az ifjúság körében. Első ízben a véderőmozgalmakban tünt fel, a midőn az ifjúság vezérszónoka volt. Tevékeny részt vett a budapesti népmozgalmakban; kezdeményezője volt a párbajellenes mozgalomnak; 1891-ben az összes budapesti társaskörök megbizásából a képviselőházhoz intézett emlékiratot ő szerkesztette. Időközben Weiszfeld családi nevét Vázsonyira változtatta. A zsidó vallás receptiójára irányuló mozgalmat hirlapi és társadalmi agitatióval ő indította meg. 1894. megalapította a demokrata kört és ugyanez évben bekerült a budapesti városi képviseletbe. 1900. alapította az Uj Század cz. politikai hetilapot és szervezte az országos demokrata fractiót. Budapesten gyakorló ügyvéd. Az 1901. általános választások alkalmával a főváros VI. kerületében választották meg országgyűlési képviselőnek demokrata programmal. Több ízben felszólalt a vasutasok fizetésrendezése érdekében, a melynek a sajtóban is erélyes szószólója volt. Az 1904. kitört vasuti sztrájk alkalmával Vörös Lászlóval együtt vezette a kormány és a sztrájkolók közötti tárgyalásokat. Az 1904. nov. 18. után megalakult ellenzéki szövetség vezérlő-bizottsága tagjául választották. Az 1905. választások alkalmával a VI. kerületben Hieronymi Károly ellen győzött. A vezérlő-bizottságban nagy működést fejtett ki, hogy a szövetkezeti ellenzék fogadja el az általános választói jogot. Budapest közgyűlésein pedig egyike volt a nemzeti ellenállás vezéreinek. Az 1906. választáson a Terézváros harmadízben választotta meg; 1910. is e kerület küldte a képviselőházba. Sociális téren kifejtett működéseért a kereskedelmi alkalmazottak országos egyesülete, valamint az alkalmazottak és magánhivatalnokok sociális bizottsága elnökéül választotta meg.
Számos jogi és politikai czikkeket írt a napilapokba és a szaklapokba; czikkei az Egyenlőségben (1889. Viszonosság és szervezet; első czikke; azóta a lapnak állandó munkatársa); írt ezenkívül a Honvéd, Szabad Szó, Egyetértés (a 90-es években legtöbb czikke itt jelent meg), Jogtudományi Közlöny, Jogi Szemle cz. közlönyökbe; 1894. óta a Pesti Hirlap állandó publicistája (V. V.).
Munkái:
1. Önkormányzat. Bpest, 1890.
2. A választási elv a külföldi közigazgatásban. U. ott, 1891.
3. A szavazás decentralisatiója az országgyűlési képviselőválasztásoknál. U. ott, 1892. (M. Jogászegyleti Értekezések 75.).
4. A királyi placetum a magyar alkotmányban. U. ott, 1893.
5. A demokratapárt programmja. U. ott, 1900.
6. Programmbeszédei. U. ott, 1901.
7. Beszámoló beszéde. 1905. jan. 8. U. ott.
Egyenlőség 1893. 13., 14. sz.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 776. l.
Ország-Világ 1900. 15. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1901. 40. sz. arczk.
M. Könyvészet 9101.
Petrik, M. Könyvészete 1886-1900.
Uj Lap 1906. 192. sz.
Sturm-féle Országgyűlési Almanach. Bpest, 1910. 459. l.
Vázsonyi Vilmos. (Brody S. a Jövendőben, Cholnoky a Napban) Bpest, év n.