Vay József (vajai és luskódi),
semptemvir, Vay Ábrahám kir. tanácsos és gróf Vass Anna fia, szül. 1750. okt. 29.; nyilvános pályáját Szabolcsmegyében kezdte, melynek 1786-1790. alispánja és követe volt; innét a helytartótanácsoz került, végre a hétszemélyes tábla ülnöke és udvari tanácsos lett. Valamint a közpályán kitünt törvénytudománya által, épen úgy a gazdasági téren is birtokai rendezésében; 12700, hold birtokot hagyott gyermekeinek. Meghalt 1821. decz. 30. Bugyiban (Pestm.) 71. évében és Alsó-Zsolczán temettetett el.
Munkája: Reflexiones de repartitione contributionis, hujusque suscipienda modalitate, exc. regnicolari deputationi in contributionali commissariticis exhibitae. Pestini a. 1793. Posonii. 1802. (Conclusa seu resultata exc. regnicularis deputationis... IV.).
Kazinczyhoz írott 13 levele van közölve 1786-tól 1819-ig (a Kazinczy Ferencz Levelezése cz. gyűjtemény I., II., IV., V., VII. és XVI. köteteiben).
Tudományos Gyűjtemény 1882. I. (Nekr.).
Vay József végső tiszteletére. Sárospatak, 1822. (Gyászbeszédek).
Nagy Iván, Magyarország Családai XII. 100., 104.
Kazinczy Ferenc, M. Pantheon. Bpest, év n. 263. l. (Nemzeti Könyvtár XXXVI.)
Petrik Bibliogr. I. 435. l. és gyászjelentés.