hirlapíró, Sárvárott élt mint édes anyja egyetlen fia, ki jeles tornászó volt: azonban egy tornaversenyen szerencsétlenül járt, gyakorlat közben földrebukott, jobb lábát három helyen eltörte; emiatt nyomorék lett és két mankón kellett járnia. Hiában keresett állást, túlérzékeny és túlingerlékeny volt. Konfliktusai az emberekkel szaporodtak s keresete fogyott. Így került a Lepsényi Miklós hetilapjához, a hol a szépirodalmi részen kívül pártpolitikai czikkeket is irattak vele; a túlheves czikkekért (melyeket nem is ő írt) a gyűjtőfogházban hat hónapot töltött. Itt is sokat dolgozott. Fogsága után Lepsényi ellen röpiratot adott ki; de ez ismét csak neki ártott, hiában keresett foglalkozást, lassú züllésnek indult és lassanként földhözragadt koldussá lett. Ezalatt tüdőbaja is kifejlődött és korházba került. Meghalt 1902. ápr. 10. Budapesten a Szent István-kórházban.
Munkái:
1. Mária-esték. (Mária-legendák). Bpest, 1897.
2. Az én embereim. 13 elbeszélés. (Ifjú Ábrányi Kornél előszavával. U. ott, (1897.).
Budapesti Hirlap 1902. 99. sz.
Pesti Napló 1902. 100. sz. (Ifj. Ábrányi Kornél).
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.