1848-49. szabadsághős, szül. 1827. Nyír-Vasváron, hol atyja, Fejér Pál görög-katholikus pap volt. V. a nagykárolyi piaristáknál kezdett tanulni; 1843. a pesti egyetemre iratkozott be, hol a bölcseleti szakon történelmet és természettant hallgatott. Idővel Horvát István hatása alatt a történelemnek szentelte magát. Mint egyetemi hallgató vezérszerepet vitt az ifjúság életében. 1847. a Teleki Blanka által alapított nevelő-intézetbe került tanárnak. Az 1848. márcziusi napokban V. is ott volt a vezetők között. A tizenkét pont megalkotásában, majd a népgyűlés elé terjesztésében fő részes volt. Márcz. 16. a megalakult közcsendbizottmány tagja, 18. a peticziót vivő küldöttségben szintén ott volt. Az ápr. 11. megérkező minisztereket ő üdvözölte és mint titkár nyert alkalmazást a pénzügyminiszter mellett s Kossuth többször használta polgári futárként a horvát invázió alkalmával. 1849 elején Bihar, Szatmár és Szabolcsban szabad csapatot verbuvált és annak vezére lett. Mint katona azonban nem volt ügyes, nem is bírta a fáradalmakat. Erdélyben harczolt mint őrnagy. 1849. júl. 13. (halála napjára nézve eltérők a vélemények) Funtinella mellett (a gyalui havason) az oláh csapatok megölték.
Ifjabb éveiben Sali Bánk álnév alatt elbeszéléseket írt a szépirodalmi lapokba; czikkei a Társalkodóban (1846. 97. sz. Szóemelés a Horvát-gyűjtemény ügyében); az Életképekben (VI. 1846. Bús napok, Óriási terv Zsigmond király korából, Michelet és a német tudományos rendszer, VIII-X. 1847-48. Árpádi Andor, Irányeszmék, A márcziusi ifjúság, Irányeszmék az első franczia forradalomból, Irányrajzok: 1. Az ember és tényei. 2. Mysticus); a Pesti Divatlapban (1846. 30., 31. sz. II. Endre király halála, 1847. 12. sz. Omode Máté, árnyrajz a magyar nádornak életéből, 1848. 16., 17. sz. Az emberi műveltség vázlata); a Honleányok Könyvében (1847. Szentgyörgyi Czeczilia, Eseménypontok a világtörténet köréből. I. A barátság gyönyörű példája, II. Amarilla); a Losonczi Phönixben (I. 1851. Nemzetmozgalom Hunyadi Mátyás királylyá választásakor és az 1458-ki hongyűlés); a Történeti Lapokban (1875. 9. sz. Kiáltványa, Nagyvárad 1849. febr. 12.); a Magyarországban (1895. 352. s. Naplójából).
Munkái:
1. Végszó Tettes Ns. Horvát István kir. egyetemi tanár sírjánál. Junius 15. 1846. Pest, (Fejér Pál).
2. Történeti Névtár. Hazánkban szerepelt nevezetes férfiak és hölgyek élet- és jellemrajzai; vezéreszmék, emlékszavak, népregék és korképekkel földerítve. I. folyam. U. ott, 1847. Csák Máté kőny. arczképével. (Ism. Társalkodó 63., 64. sz.)
Hazánk és a Külföld 1867. 40., 44., 1868. 22., 23. 1869. 27. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1868. 19. sz.
Vasárnapi Ujság 1868. 11. sz. arczk. 1890. 30. sz., 1903. 11. sz., 1904. 11. sz.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai Uj F. VII. 1871-72. 255. l. (Jókai).
Igazmondó 1873. 12. sz. (Hóry Farkas).
Abauj-Kassai Közlöny 1878. 46., 48. sz. (Személyleírása).
Pesti Hirlap 1880. 114. sz.
Török Zsigmond, Árny- és fényképek. Szabadka, 1882.
Thallóczy Lajos, Vasvári Pál s a pesti egyetemi ifjúság 1841-1848/9. Bpest, 1882. (Előbb az Ellenőrben).
Budapesti Hirlap 1885. 199., 214. sz., 1897. 6. sz. (Janku és Vasvári Pál).
Függetlenség 1886. 77. sz.
M. Polgár (1886. 81. sz. Gyarmathy Zsigáné).
Fővárosi Lapok 1888. 226. sz. (Gyarmathy Zsigáné).
Hegyesi Márton, Ujabb adatok Vasvári Pál halálához. Kolozsvár, 1893. (Különnyoamt az 1848-49. Történelmi Lapokból).
Pallas Nagy Lexikona XVI. 721. l.