főrendiházi tag (a Fejérváry-korszakban Arad város és vármegye főispánja), V. János (a 30-as években Csanádmegye követe, utóbb első alispánja) és Brüneck Julia (ki testvérével Vásárhelyi Albertnével és Bohus-Szőgyéni Antoniával a szabadságharcz leveretése után az aradi vár foglyainak védangyala volt) fia, szül. 1838-ban Makón (Csanádm.); a középiskolát Aradon, az egyetemet Pesten végezte. Tanulmányainak befejezése után tíz évig birtokán gazdálkodott. 1881. országgyűlési képviselővé választotta az aradmegyei Borosjenő kerület. Boros Bénivel 1875. építették az arad-kőrösvölgyi vasutat, később az aradcsanádi vasutat; az utóbbi vasútnak vezrigazgatója volt. 1885-ben hasonlóképen Boros Bénivel Boszniában építette a doboj-tuzlai vasutat. 1890. alapította az arad-csanádi takarékpénztárt. Az aradi Weitzer-féle waggon- és gépgyárat Boros Bénivel létrehozta. Bóhus Lászlóval létesítette az arad-csabai és baraczkai amerikai szőlőtelepet 1100 katasztrális holdon. 1893. ő felsége a vaskorona-rend lovagjává emelte, 1896. pedig a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki. Meghalt 1906. aug. 31. Aradon.
Munkája: Arad jövője. Arad, 1904. Térképpel.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 182. l.
Budapesti Hirlap 1906. 240. sz.
Pesti Hirlap 1906. 241. és a m. n. múzeumi könyvtár példányáról.