bölcseleti doktor, szent Benedek-rendi áldozópap és főiskolai tanár, szül. 1862. jan. 8. Nagy-Ságon (Esztergomm.), hol atyja iskolamester volt, a ki fiát az esztergomi gymnasiumban taníttatta. 1882. júl. 30. Pannonhalmán fölvették a szent Benedek-rendbe. 1887. júl. 6. pappá szentelték föl Győrött. Theologiai és bölcseleti tanulmányait Pannonhalmán végezte. 1887. az esztergomi főgymnasium tanára lett; még azon évben tanári vizsgát tett. Miután több évig gymnasiumi tanár volt és irodalmilag is foglalkozott, 1896. a budapesti egyetemen bölcseletdoktori oklevelet nyert. Még azon évben a tanárképző bölcseleti főiskolához Pannonhalmán vezetőtanárnak nevezték ki, hol 1902. okt. 7. meghalt.
Költeményeket írt az Esztergom és Vidékébe (1892); a Religióba (1895); prédikációt a Szent Gellért cz. folyóiratba (1898-99); ezenkívül magyarra fordította XIII. Leo pápa latin költeményeit.
Munkái:
1. Vaszary Kolos herczegprimás üdvözlése... 1891.
2. Örömhangok Fehér Ipoly főapáthoz. Esztergom, 1892.
3. P. Vergilii Maronis Aeneis magyarázata. Bpest, 1892-1902. kilencz füzet. (Latin és görög classikusokhoz való praeparatiók. Szerk. Dávid István. 1-3. füzet 2. jav. kiadás).
4. Additamenta ad Dictionarium Latinitatis Hungarorum. Esztergom, 1896. (Doktori értekezés).
5. Szemelvények M. T. Cicero beszédeiből. Bpest, 1902.
Budapesti Hirlap 1902. 281. sz.
Magyarország Vármegyéi. Esztergom vármegye. I. 166. l.