gépészmérnök, szül. 1854. Nagy-Kanizsán (Zalam.), hol atyja uradalmi számvevő volt; iskoláit ugyanott kezdte, majd az ágostaiak budapesti gymnasiumába s onnét a főreáliskolába lépett; végezte a műegyetemi tanulmányait is, közben tanulók magánoktatásával s a szünidők alatt gyári munkával, rajzolással foglalkozott. Az egyetemes életben tevékeny részt vett s tanulmányai befejeztével egyideig a magyar államvasutak budapesti főműhelyében dolgozott mint géplakatos mérnök-gyakornoki czímmel) s 1876. decz. vétetett föl az akkori cs. kir. szabadalmazott osztrák állam-vasuttársulat bécsi igazgatóságához műszaki díjnokul, honnét mint segédmérnök került 1880. ismét Budapestre s a vasut államosításával 1891. újra a magyar államvasutak kötelékébe lépett. Különféle minőségben szolgálta a vasuti gépészet ügyét s műszaki teendői mellett a vasuti műhelyi szolgálat megmagyarosításában vett tevékeny részt; ez idő szerint a magyar államvasutaknál felügyelő és a budapesti nyugati műhely főnöke. A magyar mérnök- és építész-egyesület gépészeti és gyáripari szakosztályának is több minőségben volt tevékeny tagja s több izben tartott aktualis kérdésekről előadást. Tapasztalatainak bővítése czéljából időnkint utazásokat tett Ausztriában, Németországban, Belgiumban és Francziaországban, Svájczban sat.
Czikkei a szaklapokban jelentek meg. A Pallas Nagy Lexikonában a vasuti gépészet czikkeit írta.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 613. l.