orvosdoktor, nyug. állatorvos, a bpesti állatorvosi akadémia tanára és igazgatója, szül. 1835. Mező-Komáromban; középiskoláinak elvégzése után, 1854. az irgalmas-rendbe lépett, de már két év mulva elhagyta a szerzetet és az orvosegyetemre iratkozott be; minthogy pedig 1859. az olaszországi zavarok miatt az egyetemen szüneteltek az előadások, az állatorvosi tanintézet segédje és 1867. a vöröstornyi vesztegintézet helyettes igazgatója lett. 1869. nagyobb tanulmányútat tett, midőn a bécsi, salzburgi, müncheni, zürichi, hohenheimi, hannoveri, berlini, drezdai és a prágai állatorvosi és gazdasági tanintézeteket látogatta meg. 1870. máj. 9. a sebészet, műtéttan, sebészi eszköz- és köttan rendes tanárává neveztetett ki a pesti állatgyógyintézethez, hol 1888. igazgató lett. 1897. márcz. 17. nyugalomba ment, mely alkalommal ő Felsége legfelső elismerésében részesítette. Meghalt 1908. júl. 2. Tárnokon.
Munkái:
1. Patkolástan. 86 a szöveg közé nyomott fametszvénynyel. Pest, 1866. (Eisenmayer Sándorral).
2. Hasznos házi emlős állatok természetrajza, fajta és életrendtana. U. ott, 1872. (2. kiadás. Bpest, 1879.)
Szinnyei Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 652. l.
Kóssa Gyula, Magyar állatorvosi könyvészet. Bpest, 1904. 268. l. arczk.
Budapesti Hirlap 1908. 181. sz. (Nekr.).