nyug. ref. főgymnasiumi igazgató-tanár, szül. 1827. Máramaros-Szigeten; tanulmányait szülővárosában és a debreczeni ref. kollegiumban végezte. 1854-ben tanárrá lett és tanított a Gönczy Pál, majd a Szőnyi-féle nevelőintézetben; 1859-ben a budapesti ref. főgymnasiumban nyert alkalmazást, melynek 37 évig volt tanára és 20 évig igazgatója; 1897. jún. 18. vonult nyugalomba, mely alkalommal a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét kapta.
Czikkeket írt a Pesti Naplóba (1854. 190. sz. Népnevelés), a Vasárnapi Ujságba (1857. A huszti vár és környéke), a Kalauzba (1858. 4-9. sz.), a Gazdasági Lapokba, Falusi Gazdába, a Kertész Gazdába és a budapesti ref. főgymnasium Értesítőjébe (1872. Budapesti ref. gymnasium alapításának rövid története és fejlődése).
Munkái:
1. A hét halálos bűn. Erkölcsi beszélyek. A nagyravágyás. Pest, 1858.
2. Időszaki vezérfonal az egyetemes történelemhez iskolai és magánhasználatra. U. ott, 1861.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Szinnyei Repertóriuma III. Természettudományok.
Vasárnapi Ujság 1893. 13. sz. arczk., 1897. 26. sz.
Pallas Nagy Lexikona XV. 631. l.