bölcseleti doktor, a new-orleansi akadémia titkára, a m. tudom. Akadémia rendes, majd külső tagja, V. János polgár bérkocsis és Weidl Terézia fia, szül. 1809. máj. 18. Pesten, hol a gymnasiumot végezte. 1824. okt. 5. a kegyes szerzetbe lépett, melyben két próbaévet Trencsénben töltött; azután Sátoralja-Ujhelybe második osztálybeli tanárnak neveztetett ki. Itt megismerkedett Kazinczy Ferenczczel, ki a költészet iránt hajlamát növelte benne; elkezdett szerencsét kísérleni a költészet terén. Mielőtt a szerzetesi fogadalmat letette volna. 1827. szept. kilépett a rendből. Kassára ment iskoláit folytatni; különösen kedvelt tanulmánya volt a görög nyelv és számtan. Az 1828-29. iskolai évet Pesten töltötte s a philosophia tanfolyamon főkép mathesisre adta magát. Ekkor b. Palocsay Ferdinand hívta meg fia, Sándor nevelésére s 1830 vége felé a családdal Bécsbe költözött, hol a nevelés mellett tanulmányait is folytatta. 1831 vége felé bölcseleti doktorátust nyert. 1833-ban elhagyta a b. Palocsay házát és Bécset. Lejött Pestre és itt irodalmi működéshez fogott. De csakhamar visszakerült Bécsbe, akkori vice-kanczellár, b. Eötvös Ignácz házához, annak fia, Dénes nevelésére. Ezen idő alatt Kudriaffskytól hallgatta az építészetet a polytechnikumban. 1836. elhagyván b. Eötvös Ignácz házát, Pestre jött és kirekesztőleg az irodalomnak kezdett élni. A m. tudom. Akadémia 1837. szept. 7. levelező tagnak (még ugyanazon gyűlésből szept. 9. rendesnek) választotta. (1858. decz. 16. a külső levelező tagok közé áttétetett). 1837-38-ban az «Ismertető» szerkesztésében Fényes Eleknek volt munkatársa. 1838. a rohonczi felsőbb gazdaképző-intézethez hivatott meg a mennyiségtudományok tanszékére s itt foglalkozott az intézetnek 1840. történt feloszlatásáig és szerkesztette a Rohonczi Közlemények első füzetét (1840. márcz.). Visszatérvén Pestre, 1841-ben «Eg felállítandó magyar központi műegyetemről» szóló röpiratot bocsátott közre, mely ugyanegy tárgyban az országgyűlés elé szánt emlékirat volt, tagja lévén V. az e tárgy felett Pestmegyénél folyt bizottmányi tanácskozmányoknak is; az astronomiai naplóban a «magasságmérésről» érkezett; tevékenyen közreműködött a dr. Balogh Pál által hasznos ismeretek terjesztése végett kezdeményezett egyesület alakításában, melyből csakhamar az «Ipartestület» nőtte ki magát. 1841-ben a hasznos ismeretek terjesztésére egyesült férfiak által a Párizsban tartott műkiállításra biztosul küldetett ki; ott főfigyelmét az iparművekkel megismerkedésre fordította, felhasználván az alkalmat Francziaországon kívül Angolország és Belgium meglátogatására és Hazajövetele után működését a megalakult ipartestületben az iparos ismeretek terjesztésére fordította; részt vett az iparegyesület által 1842., 1843. és 1845-ben tartott iparműkiállítások rendezésében. Midőn az iparegyesület 1843-ban iskolai előadásokat rendezett, a természet- és erőtan előadása bíztatott reá. 1844. decz. 12. a természet- és vegytani szakosztály jegyzőjévé választatott meg; 1845. jan. 30. a mechanikai szakosztály jegyzőségét fogadta el. Ugyanez év ápr. havában az egyesülettől a «Hetilap» cz. közgazdasági, ipar- és kereskedelmi szaklap szerkesztése is reá bízatott, melyet deczemberig vezetett. Ugyanekkor az iparegyesülettől is visszalépett. Elfoglaltatása több főrangú család gyermekei körül házi nevelés teljesítésében és különösen az irodalomnak folyvást nagyobb körre terjedő mívelésében állott; többek közt Rosty Pálnak nevelése, kit atyja V. házához adott. 1848. jún. 18. b. Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter őt a pesti egyetemhez a mennyiségtan rendes tanárának nevezte ki. Az egyetemi tanárságot azonban csak 1850. márczius végéig viselhette. Megfosztatván egyetemi tanári állásától, Magyarországot végkép 1851. őszén hagyta el. 1853-ig Észak-Amerikában Louisiana fővárosában, Uj-Orleansban egy német egyházközség papja volt; aztán körülbelül másfél évig családjával Nicaragua köztársaságban mint kávéültetvényes élt. 1854. visszatért New-Orleansba, ahol egy hajózási iskolát tartott fenn és 1858. tudományos akadémiát alapított, melynek titkára is volt; utóbb a nagy háború alkalmával Tennessee állam katonai akadémiájának igazgatását fogadta el, hol egész vagyonát elvesztette. Visszatérve New-Orleansba, mint az általa alapított akadémia titkára fejezte be 1869. júl. 20. viszontagságot életét. (A m. tudom. Akadémiában 1874. decz. 21. Galgóczy Károly tartott fölötte emlékbeszédet). Neje, kivel 1843-ban kelt egybe, Schuller-lány volt és férjénél négy évvel korábban halt meg. Két fia és egy lánygyermek maradt, kik családosak; egyik fia Horácz, New-Orleansban a The Thimes Democrat cz. napilapnak vezérigazgatója.
Czikkei a Tudom. Gyűjteményben (1836. Toldalék a társasági számvetéshez, 1837. Logarithmusok); a Tudománytárban (1836. A bécsi mérték-rendszer, Legújabb mathematikai magyar literatura, 1838. Mennyiségtudományi tételek). Ezeken kívül több tudományos és kritikai dolgozat az Athenaeum, Figyelmező, Ismertető, Akadémiai Értesítő, Gazdasági Tudósítások, Uj M. Múzeum, Hetilap, Hon és Külföldi Gazda cz. folyóiratokban, az Akadémia Évkönyvében (IV., VI.) és a Saphir Humoristjában.
Munkái:
1. Óda Magyar professzor tiszteletére. Kassa, 1827.
2. Négy német költemény. Pest, 1829.
3. Rövid értekezés a napórakészítésről. Egy rajzzal. U. ott, 1833.
4. Egyetemes számtudomány. U. ott, 1838.
5. Az égi és földtekék használata. Előre bocsáttatik a világegyetem és a föld ismerete. Kiadta Nagy Károly. Bécs, 1840. Öt tábla rajzzal.
6. Egy felállítandó magyar központi műegyetemről. Pest, 1841.
7. Felsőbb egyenletek egy ismeretlennel. Buda, 1842-48. Két füzet. (Németül: Wien, 1843).
8. Galetti J. G. A. Egyetemi világismerete. Cannabich által megbővítve és Magyarországhoz alkalmazva... Pest, 1844. (Ebből azonban csak három füzet jelent meg. 1856-ban Falk Miksa által dolgoztatott újra és fejeztetett be 14 füzetben).
9. Tudós társaságok körül, különös tekintettel a magyar t. társaság reformkérdéseire. U. ott, 1814.
10. Uj kézi és iskolai atlasz mind földirati, mind statisticai jegyzetekkel megtoldva ujságolvasók és tanulók számára. U. ott, 1845. (2. részben újjá dolgozott kiadás Falk Miksa által. 19 színezett földképpel. U. ott, 1855).
11. Számvetés elemei; négyjegyű logarithmusi táblával. U. ott, 1846. (2. tetemesen javított) kiadás. Egy logarithmusi táblával s a mértékek és pénznemek összehasonlítását tartalmazó függelékkel. U. ott, 1851.)
12. Nemzeti Encyclopaedia, avagy Magyarország és Erdélynek államföldrajzi és történeti nevezetességei szótár-alakban. 1-7. füzet. U. ott, 1848. (Befejezetlen maradt.)
13. Elemi tértan, tanítványai számára. U. ott, 1848. (Kőnyomat).
14. Algebra elemei. Francoeur L. B. után francziából ford. egy függelékkel. U. ott, 1850.
15. On the resolution of numerical equations. New-York, 1855.
16. Commercial navigation. New-Orleans, 1859. (Több kiadást ért.)
Évenként kiadott egy tengerészeti naptárt: Nautical Almanach cz.
Nicaraguában léte alkalmával a «New-Orleans Picay une» czímű nagy napilapba érdekes politikai, nemzetgazdászati és ethnographiai leveleket írt.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 504. l.
Újabbkori Ismeretek Tára VI. 449. l.
Toldy Ferencz, M. N. Irodalmi története. Pest, 1865. 342., 428. l.
Természettudományi Közlöny 1871. 496. l.
Reform 1875. (Értekezések a mathem. tud. köréből III. 8.).
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 606. l.
Akadémiai Értesítő 1906. 521. l. és fiának, Vállas Horácznak szíves közlése New-Orleansból ápr. 17. 1900.