jogi doktor, kir. táblai elnök, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, szül. 1825. febr. 20. Bécsben, hol atyja, ki az Eszterházy grófi család házi és uradalmi orvosa volt, a grófi családdal ideiglenesen tartózkodott; különben szüleinek rendes lakása Szereden, részint Sárosfalván volt. Középiskoláit és jogi tanulmányait Pozsonyban végezte; a gyakorlati évet mint patvarista 1843-44. Petőcz István pozsonymegyei főügyész mellett töltötte, majd mint kir. táblai jegyző Zarka János ítélőmester mellé esküdött fel s Ürményi József alnádor irodájában volt alkalmazva. 1845-ben tette le az ügyvédi s 1846. a váltóügvédi vizsgálatot és mint ügyvéd 1848 közepéig pesti ügyvédi irodákban dolgozott. 1848. febr. 27. Zenger családi nevét Vajkayra változtatta. A szabadságharcz kitörésekor honvédnek álott; csakhamar tiszti rangot nyert s mint Ivánka Imre segédtisztje szerepelt. A szabadságharcz után közlegénynek sorozták be az osztrák hadseregbe. A szilárd jellemű és korrekt magaviseletű ifjú e megaláztatásban is annyira kivált, hogy csakhamar ismét hadnagygyá, majd főhadnagygyá és ezredében segédtisztté neveztetett és e minőségben Bécsbe jutott. Simon Florest és Ráth Károly volt ügyvédfőnökei közbenjárására 1857. okt. 7. hét évi és hét hónapi katonai szolgálata után engedélyt nyert, hogy a hadsereg létszámából kiléphessen s polgári hivatalt vállalhasson. 1860. márcz. 17. titkári állásából áttétetett a «stuhlweissenburgi k. k. Landesgericht»-hez törvényszéki tanácsossá, majd a budai országos törvényszékhez rendeltetett be s ennek feloszlatása után rendelkezés alatti állapotba jutva, 1861-ben a helyreállított m. kir. táblához tanácsjegyzővé s 1862. titkárrá neveztetett. 1866. szept. 3. a hétszemélyes tábla tanácsjegyzője lett s maradt 1867. febr. 18-ig. Mint kir. táblai titkár s hétszemélyes táblai jegyző a kir. Cancellária engedélyével segédelőadói minőségben is működött. 1867. a kir. táblánál számfeletti biróvá, 1869. a legfőbb ítélőszéknél ideieglenes, 1870. pedig rendes biróvá nevezte ki a kormány. 1872. kir. táblai tanácselnök, 1880. a tábla alelnöke, végre Szabó Miklósnak a Kuria elnökévé neveztetése után a királyi tábla elnöke lett, mi által egyszersmind a főrendiházban is széket nyert. Az ügyvédvizsgáló bizottságnak is elnöke volt. 1880. máj. az egyetem évszázados ünnepe alkalmából az egyetlen jogi fakultása díszdoktorrá avatta 1881. nov. 7. «szeredi» előnévvel magyar nemességet kapott. 1889. máj. 3. a m. tudom. Akadémia levelező tagja lett. 1892. nyugalomba vonult; mely alkalomból a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki a király. Meghalt 1893. aug. 15. a parádi fürdőben és aug. 18. Szereden temettetett el. A m. tudom. Akadémiában 1894. jún. 25. Tóth Lőrincz tartott fölötte emlékbeszédet.
Jogi szaklapokba sokat dolgozott a tudományos értekezés s eszmecsere, a bírálat s olykor az éles, csípős polémia terén. Ezek során legnagyobb zajt ütött összeütközése Csemegi Károlylyal.
Munkái:
1. A német közönséges magánjog és történelme köréből. Tanulmányok. Bpest, 1875.
2. Kolozsvári tractatus: «Az successióról». Jogtörténeti akadály. U. ott, 1875. (Különnyomat a Jogtud. Közlönyből).
3. Lajos pap. Tört. elbeszélés Pest multjából. Írta Véka Lajos. U. ott, 1875. (Ism. Petőfi Társ. Lapja 1878. II. 21. sz.).
4. Új idők, avult emberek. Regény. Írta Véka Lajos. U. ott, 1879. (Ism. Ellenőr 92. sz.).
5. Köd előttem, köd mögöttem. Regény. Irta Véka Lajos. U. ott, 1881. Négy kötet.
6. Pali bácsi Regény. Irta Véka Lajos. U. ott, 1884. Két kötet.
Ország-Világ 1880. 71. sz., 1887. 3. sz.
P. Hirlap 1880. 130. sz.
Ellenőr 1880. 308.
Török Zsigmond, Apró fényképek. Szabadka, 1882. 156. l.
Petrik Könyvészete.
Budapesti Hirlap 1885. 346. sz.
Vasárnapi Ujság 1887. 1. sz. arczk., 1891. 19. sz. arczk., 1893. 34. arczk.
Athenaeum Nagy Naptára 18888.
Kiszlingstein Könyvészete.
Egyetértés 1891. 1. sz.
Képes Családi Lapok 1891. 383. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1892. 63. l.
1893: Fővárosi Lapok 226. sz. (Vadnay), M. Geniusz 34. sz., Budapesti Hirlap 225. sz., Pesti Napló 230. sz.
Tóth Lőrincz, Emlékbeszéd Vajkay Károly felett. Bpest, 1894.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 591. l.