nyug. kir. törvényszéki biró, szül. 1825. Szatmárt. Az 1846. pozsonyi diétán Sztanaczky András akkori Szatmár városi követ mellett jurátusként vett részt s az 1846-47. ifjúsági mozgalmakban élénk része volt. A szabadságharczban előbb nemzetőri főhadnagy, majd segédtiszt volt. A fegyverletételt Kazinczy hadtestével élte át és az elfogatást elkerülendő, elbujdosott. 1849. okt. 28. Kis-Naményban elfogták és Debreczenben, majd Nagyváradon volt fogva. Kiszabadulván, az ügyvédi gyakorlattól eltiltatott; csak 1856-ban engedték meg neki, hogy azt folytathassa. Ez időtől szülővárosa közügyeinek és 1860. árvabizottmányi elnökké, 1861. a város főbirájává, majd országgyűlési képviselőjévé választották. Az országgyűlésen a határozati pártnak volt egy számottevő tagja. Tőle ered azon országos jelentőségű indítvány, hogy a még meg nem koronázott királyt az országgyűlés egyszerű «Felséges Úr» czímzéssel illesse. Az országgyűlés feloszlatása után haza ment. 1864. a ref. gymnasium tanügyi bizottmányi elnöke lett. Az atyjáról maradt értékes könyvtárt és gyűjteményeket a szatmári gymnasiumnak adományozta. 1867. a város másodszor is főbírónak választotta. 1869. után kir. ügyész lett, később pedig kir. törvényszéki biró. Kiváló szónok volt. Meghalt 1906. ápr. 10. Szatmár-Németiben.
Ifjú éveiben számos költeményt írt.
Czikke a M. Sajtóban (1856. 40. sz. Gőzhajózás a Szamoson).
Hátrahagyott naplójában a város történetére sok fontos adat található.
Budapesti Hirlap 1906. 102. sz. (Nekr.).
Magyarország Vármegyéi. Szatmár vármegye. Bpest, 1908. II. 143. l.