festőművész, szül. 1854. Jászapátiban, hol atyja, V. Ignácz jászkerületi kapitány volt, de korán elhalt, s így a gyermek fölnevelése az anyára és rokonokra hárult, kik minden áron hivatalnokot akartak belőle nevelni. V. be is végezte Budán, Beszterczebányán, Eperjesen a gymnasiumot, azután Budapesten a jogi tanfolyam egy részét, midőn mind erősebben felébredt benne a vágy, hogy magát művésszé képezze. 1877. Münchenbe ment, hol festészettel foglalkozott és az akadémián nagy sikerei voltak; előbb Benczur, utóbb Wagner Sándor iskolájában egymás után nyerte el a díjakat s első képe: Jár a baba! már a budapesti szépművészeti társulat kiállításán is érdeklődést keltett. Szép sikere volt a többi képével is. Hazájába visszatérve, az Alföld poetikus tájait s a magyar népélet érdekes jeleneteit kezdte festeni.
Czikkei a M. Szellemi Életben (Bpest, 1902. Hogy lettem pictorrá); az Uj Időben (1902. Egy leendő Kossuth-szobor); a Független Magyarországban (1907. febr. 22. A jász-kún-redempczió).
Munkái:
1. Nyilt levél Kossuth Ferencz orsz. képviselőhöz, a függetlenségi és a 48-as párt elnökéhez. Jászapáti, 1894.
2. A katonai kérdésben a királynak van igaza, a nemzet politikusai tévedtek. Nyilt levél az ország történetíróihoz. U. ott, 1905. okt. 31.
Az 1848-49. szabadságharcz története cz. műve a komáromi mozgószínházban 1911. jan. 29. került színre és ekkor a darab szövegét a szerző olvasta fel.
Ország-Világ 11. sz.
Dunántúli Képes Naptár 1892. 77. l. arczk.
M. Szellemi Élet. Bpest, 1892. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 583. l.
Vasárnapi Ujság 1904. 12. sz. arczk.
Komáromi Lapok 1911. 7. sz.