ref. lelkész, szül. 1804. máj. 26. Györgyfalván (Kolozsm.); tanulmányait Kolozsvárt végezte, hol azután köztanítói tisztet viselt. Innét külföldre ment; hazatérve, 1835. júl. segédlelkész, 1839. júl. lelkész lett Kolozsvárt. 1854-től a kolozsvári egyházmegyének jegyzője, 1859-től esperese volt 1867-ig, midőn nyugalomba vonult. Meghalt 1871. jún. 17. Kolozsvárt.
Verseket írt az Aglajába (1830); a kolozsvári «Költemények» cz. gyűjteményes munkába (1834); a kolozsvári Mult és Jelennek is munkatársa volt. Tőle valók az erdélyi énekeskönyv 157., 166., 170., 171. és 221. dicséretei: gyakorlati irányú papi dolgozataiból az Erdélyi Prédikátori Tár (1837) és az Erdélyi prot. egyházi beszédek tára (1847) közölt.
Munkái:
1. Isten igéje a szószékből hirdetve a népnek. Kolozsvár, 1856. (Herepei Gergelylyel).
2. Agenda: szertartási beszédek és imák... I. rész. Templomi teendők. U. ott, 1866. (Nagy Péterrel).
Erdélyi Prot. Közlöny 1875. 225. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 365. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1897. 429. l. és gyászjelentés.