lazarista szerzetes és hittérítő Khinában, szül. 1840. okt. 14. Zsigárdon földmíves szülőktől. 1853. őszén a falusi iskolából Nagyszombatba került és ott tanult; 1859. Esztergomban fölvették a papnevelőintézetbe, honnét 1861-ben Bécsbe ment theologiára. 1865. júl. 23. pappá szenteltetvén, káplán volt Vajkán, Misérden (Pozsonym), Muzslán (Esztergomm.). E közben érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy misszionáriussá lesz; 1869. szept. 2. Gráczban belépett a lazaristák rendjébe s az ország több részén működött. 1880. aug. 8. Khinába küldték, a honnét 1888. máj. visszatért Magyarországba s missziótelepe javára gyűjtést rendezett s fölolvasásokat tartott. Volt Budapesten is és az utczán nem kis feltünést keltett khinai ruhájával, czopfjával és egy sárgaarczú kis khinai fiúcskával, Petoloval, ki mindenhová követte. Midőn 1890. Khinába visszatért, a gyűjtött pénzen a Tszo-fu-páu plébániában 1891. szép és tágas templomot és kórházat építtetett; megtelepítette ugyanott a szent Vincze betegápoló apáczákat. Meghalt 1898-ban.
Irodamilag is működött, ismertetvén Khina társadalmi, politikai és hitéletét. Tanulmányai a Nagyváradon megjelenő Katholikus Hitterjesztés Lapjaiban, a Magyar Sionban és a Földrajzi Közleményekben (1889) jelentek meg.
Uj M. Sion 1886. 833. l.
Nagyvárad 1889. 102. sz.
István Bácsi Naptára 1890. 71. l. arczk.
Pesti Napló 1893. 236. l.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 554. l.
Budapesti Hirlap 1898. 192. sz.
M. Állam 1901. 153. sz. (Wilfinger).