szász lelkész, erdélyi származású; 1568. máj. 13. iratkozott be a wittenbergi egyetemre (Leonardus Untsch, Tekensis Transsilv.). Bathori István lengyel király, a tudományok nagy pártfogója segélyével Paduában folytatta tanulmányait; később ezt a helyet a pestis miatt elhagyta és Rómába költözött. 1581-ben, midőn Bathori Zsigmond erdélyi fejedelemhez (ki költőjének nevezi) panaszt nyujtott be Dávid Ferencz ellen, szászvárosi lelkész volt.
Munkái:
1. Elegia. De Immaturo Obitu Seren. Principis Ioannis Secundi Electi Regis Hungariae ... Mortuus est 14. Martii. Sepultus 23. maij Anno 71. Wittebergae, 1571.
2. Poematum Libri Septem De Rebus Ungaricis, Cracoviae, 1579. (Ajánlása versekben Báthori István lengyel királyhoz és Báthori Kristóf erdélyi fejedelemhez: «Datum Romae III. Non. Oct. Anno Dominii M.D.LXXVIII.).
3. Elegia De Morte Illustr. Principis Christophori Báthori De Somlo Vaiuodae Regni. Transylvaniae &c. U. ott, 1584.
Trausch, Schrifsteller-Lexikon III. 428-448. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 1. rész 198., 212., 2. rész 744. l.