műépítész és a bécsi műegyetemen az építészet tanára, szül. 1836. ápr. 27. Bécsben. Külföldi működése után 1881. Budapestre hivatott, hogy az általa készített és első jutalmat nyert gabona-elevátor tervét megvalósítsa és az építést vezesse. Ez időtől fogva működésnek csaknem egyedüli tere Magyarország volt. Budapesten a nagy körúton több szép palotát emelt, az 1885. kiállításon ő tervezte és építette a városligetben az iparcsarnokot sat. 1885. magyar állampolgárrá lett s ezután még itt az országban egyéb kisebb épületeken kívül Fiuméban, Barcson és Mezőhegyesen gabona-elevátorokat épített. 1892. visszaköltözött Bécsbe. 1896. cs. kir. építészeti főtanácsossá nevezték ki és meghívták a bécsi műegyetem építészeti tanszékére, a melyen, magyar honosságának épségben tartásával, mint rendes tanár működik. Tulajdonosa a Ferencz József-rendnek és több külföldi kitüntetésnek. A magyar mérnök- és építész-egyesület alapító és az osztrák mérnök-építészegylet rendes tagja.
Czikkeket írt a Bauzeitung für Ungarn, az Építészeti Szemle és a bécsi Bautechniker cz. folyóiratokba.
Munkája: Budapest főváros elevátora «Ulrich» szerint: Tervezte és kivitte. Bpest, 1884.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 506. l.