orvosdoktor, egyetemi tanár, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, szül. 1862. okt. 12. Budetinben (Trencsénm.); középiskoláit a budapesti I. ker. állami és a kegyesrendi főgymnasiumban, egyetemi tanulmányait a budapesti tudom. egyetemen végezte és 1883. orvosdoktor lett. 1883-86. Korányi Frigyes orvostanár klinikáján működött. 1886 őszén külföldi tanulmányútra ment és abból legtöbb időt Hoppe-Seyler életchemiai laboratoriumában töltött. 1887. a freyburgi egyetemre ment, a hol 1889. az orvosi chemiából magántanári képesítést nyert. 1890. ismét Korányi mellett működött, mint a klinikai laboratorium vezetője és 1891. a budapesti egyetemen az orvosi chemiából magántanárrá képesíttetett. 1892. az élettan rendkívüli tanárává neveztetett ki a kolozsvári egyetemre és az élet- és kórchemia tanszékének ellátásával is megbizatott. Az egyetemi szünnapok alatt meglátogatta Németország, Francziaország, Belgium és Svájcz tudományos intézeteit és 1894 telén a belügyminiszterium megbízásából a fertőző betegségek kutatásával foglalkozó intézetek szervezetét tanulmányozta Németországban. 1909. ápr. 29. a M. tudom. Akadémia levelező tagjának választotta, a király pedig ugyanazon év decz. a budapesti egyetemen az élettan rendes tanárává nevezte ki. A kir. m. Természettud. Társulat, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a M. Filozófiai Társaság választmányának, a M. orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése állandó központi választmányának tagja, a budapesti kir. orvosegyesület levelező tagja; a XVI. nemzetközi orvosi kongresszus II. szakosztályának elnöke volt 1909-ben Budapesten sat.
A hazai és külföldi szaklapokban és folyóiratokban 1879 óta megjelent 71 munkálatát felsorolja az Akadémiai Almanach 1910. 219-225. l.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 475. l.
Ország-Világ 1903. máj. 3. arczk.
Vasárnapi Ujság 1909. 35. sz. arczk.
Pesti Hirlap 1909. decz. 19.
Akadémiai Almanach 1910-re.