Jézus-társasági áldozópap és tanár; 1649. okt. 25. lépett a rendbe. A két évi próbaidő elteltével Győrött tanított a középiskolában; 1653-tól Nagyszombatban folytatta már előbb megkezdett bölcseleti tanulmányait; a theologiát is ugyanott hallgatta négy évig és 1659-ben fejezte be. Harmadik próbaéve után 1661. a nagyszőlősi missiót bízták reá rendi előljárói s ezentúl egy-két évi megszakítással 1675-ig Szatmáron működött mint hitszónok és házfőnök. 1676. az ungvári kollégium igazgatója lett és 1680-tól a sárospataki rendházat kormányozta, hol 1682. nov. 22. meghalt.
Munkái:
1. Halotti beszéd Sennyei Erzsébet, Károlyi László hitvese fölött. Kassa, 1673. (Sándor István Könyvesháza után.)
2. Eghi Zenges, avagy mennyei vigasztaló szozat: Mely alászállott a Mélt ... Rakoczi és Báthori igen meg-keseredett ... gyászos Vdvarhoz. U. ott, 1677. (Ezen munkát illetőleg Tyukodynak Zrinyi Ilonához Ungvárról 1678. jan. 26. írt magyar levele, a reá írt megjegyzésekkel közölve van a Századokban 1873. 675. lapon.)
Katona, Historia Critica XXXII. 917. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 474., 500. l. és Jablonkay Gábor jezsuita tanár szíves közlése.