pénzügyminiszteri tanácsos, fővámigazgató, szül. 1841. Kézdi-Vásárhelyt (Háromszékm.); tanulmányait Brassóban kezdette és Kolozsvárt folytatta, hol 1857. állami szolgálatba lépett; azután a jogi tanulmányokat is végezte. 1867. Budapestre neveztetett ki; itt a fővámhivatalnál, az államszámvevőszéknél, majd pedig a pénzügyminiszteriumban tett szolgálatot, míg 1880. mint fővámigazgató a vámügyek élére állíttatott. A vámtárgyalásokon és a különböző időközökben létrehozott vámtarifákra vonatkozó konferencziákon közreműködött, az 1882. betűsoros árúlajstrom magyar nyelven való összeállítása pedig az ő közvetlen vezetése alatt készült. Sepsi-Szent-György város közgyűlése 1800. aug. díszpolgárává választotta. Mint a székely művelődési és közigazgatási egyesület volt elnöke, az egyesület és a székely nemzet érdekében fáradhatatlan buzgalmat fejtett ki és ezen buzgalmának köszönheti Marosvásárhely is az ott épített díszes székely iparmúzeumot. Megkapta a III. oszt. vaskoronarendet és később a millennium alkalmából a Lipót-rend kis keresztjét, a német császártól pedig a II. oszt. koronarendet és később a II. oszt. vörös sasrendet. A magasabb fokú vámszaki vizsgálóbizottság elnöke és egyik megalapítója és alelnöke volt a tisztviselők országos egyesületének. Meghalt 1903. márcz. 4. Budapesten.
Munkái:
1. Vámtarifa az osztrák-magyar vámterület számára, az 1853. vámtarifa, a fennálló vám- és kereskedelmi szerződések és utólagosan megjelent rendeletek alapján. Bpest, 1875.
2. A magyar korona területén érvényes határvám-törvények és szabályok. U. ott, 1896. (Horvátul. U. ott, 1900.).
Magyar Tisztviselő 1880. 40. sz.
Petrik Könyvészete és M. Könyvészet 1886-1900.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 435., II. Pótlék 1904. 763. l.
Vasárnapi Ujság 1903. 10. sz. arczk.