vál. püspök, pécsi nagyprépost, szül. 1818. decz. 22. Hajóson (Pestm.); középiskoláit Baján, a philosophiát és theologiát Pécsett végezte. 1843. máj. 12. szenteltetett pappá és káplánnak Felső-Mindszentre, majd Pécs-Buda külvárosba küldték. 1846. Scitovszky János, a későbbi herczegprimás meghívta a pécsi aulába iktatónak. 1847. szentszéki jegyző, 1848. titkár, 1850. szentszéki ülnök, 1855. a szegények szentszéki ügyvédje, 1862. tiszt. kanonok, szentszéki ügyész és püspöki irodaigazgató lett. 1869-ben kanonokká nevezte ki ő felsége, 1894. nagyprépost lett. 1881. a III. oszt. vaskoronarendet kapta. Apostoli protonatius (1884), pápai praelatus, sárosi apát, zsinati vizsgáló, a jeruzsálemi szent sír csillagkeresztese, XIII. Leo pápa arany érdemkeresztjének commendatora, a római Arcadia és Akadémia Tiberina tagja volt. 1893. trebinjei vál. püspöknek és 1898. püspöki helynöknek neveztetett ki. 1893. tartotta arany-, 1903. gyémántmiséjét. Jótékony adományai és alapítványai meghaladják a 600,000 koronát. Meghalt 1905. nov. 17-én Pécsett.
Munkái:
1. Szent István első magyar apost. király nemzeti emlékünnepén Budán 1866.
2. Pécs városának a török járom alól az 1686. okt. 14. történt megszabadulása kétszázados évfordulója. Latinból ford. Neymayer Dezső. U. ott, 1887. (Költemény).
3. Alkalmi szent beszéd, melyet 50 éves áldozópapi jubileuma alkalmából mondott. U. ott, 1893. (Kiadta Rézbányai József).
4. Jubelruf aus Ungarn zur hohen Feierlichkeit der fünfzigjährigen heiligen Priesterweihe seiner Hochwürden Dr. Wilhelm Jacobi Bischof von Hildesheim. U. ott, 1896.
Kiadta Girk György pécsi püspök latin egyházi beszédeit: Sermones latini. Quinque-Ecclesiis, 1875. cz.
M. Állam 1893. 108. sz., 1901. 160., 1905. 265. sz.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 399. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.