orvos-sebész-doktor, a debreczeni ref. főiskola tanára, a m. tudom. Akadémia rendes tagja, T. Pál ref. superintendens testvére, szül. 1813. okt. 14. Alsó-Váradon (Barsm.), hol atyja T. József ref. esperes-lelkész volt; a gymnasium IV alsó osztályát Selmeczbányán az ev. lyceumban; a bölcseleti, jogi és theologiai tanfolyamokat a debreczeni ref. főiskolában 1830-tól végezte, (tanulói pályája alatt nevelő is volt a Lónyay családnál). 1836. Pesten lépett az orvosi pályára, melyet 1841-ben bevégezvén, 1842. márcz. 17. orvosdoktorrá avatták. Ekkor azonnal külföldi tanulmányútra indult; félévet Berlinben töltött, hallgatva Schönleint, Diefenbachot és Romberget. Innét Párisba ment, hol a sebészet akkori coryphaeusait hallgatta. Párisból visszatérve Bécsben állapodott meg, hol Rokitanszky, Skoda, Schuh, Hebra sat. tanárok előadásait látogatta. 1843. Pesten telepedett meg mint gyakorló orvos. 1843. aug. 1. sebészdoktorrá avattatott fel. A m. tudom. Akadémia azon év okt. 7. levelező tagjának választotta (1858. decz. 15. lett rendes tag). 1844. okt. 13. az orvosi kar, okt. 23. a budapesti orvos-egyesület rendes tagjává, 1845. pedig a természettudományi társulat másodtitkárává választotta. 1847. aug. a debreczeni ref. egyházkerület az ottani főiskolához a vegytan, növény- és ásványtan rendes tanárának meghívta, hol 1848. jan. 11. tartotta székfoglaló beszédét. 1848. febr. 10. Szabolcsmegye táblabirája lett. 1849. jan. 1-től ápr. végéig a tanítás szünetelvén, a debreczeni két tábori kórházban mint főorvos működött; máj. miniszteri tanácsossá neveztetett ki az egészségügyi osztályhoz. A világosi fegyverletétel után ismét elfoglalta tanszékét, mely a jogakadémia szervezése alkalmával a törvényszéki orvostan és közegészségtan tanszékévé változott át. Pályája kezdetétől fogva haláláig orvosi gyakorlatot is folytatott és az általa kezelt betegek számát 2000-re tehetni. 1882. okt. 5. kir. tanácsos czímet nyert. 1893 végén és 1894 elején az elaggott és elgyengült tudós sokat betegeskedett, míg végre 1894. márcz. 14. 81 éves korában Debreczenben meghalt. A m. tudom. Akadémiában 1899. márcz. 17. Högyes Endre tartott felette emlékbeszédet.
Czikkeit a M. t. társ. Névkönyve 1846-tól, Almanachja 1861-től és Szinnyei Repertóriuma III. k. felsorolja.
Munkái:
1. Egészséget nem rontó szépítő szerek. Orvostudorrá avattatása ünnepére. Buda, 1842.
2. Magyarország közgazdaságilag nevezetes termékeiről. U. ott, 1844. (Természettud. Pályamunkák III).
3. A két magyar haza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei természet-, vegy- és gyógytani sajátságaikban előterjesztve. A m. tudós-társaság által koszorúzott pályamunka. Pest, 1848. (Újra átdolgozott tetemesen bővített kiadás. XII kőre metszett tájképpel. Debreczen, 1859.).
4. A természettudományok elhanyagolásának káros következményei hazánkra nézve. A debreczeni ref. főiskolában a vegytan és természetrajz tanszékébe iktatása alkalmával fejtegeté. Debreczen, 1848.
5. Dr. Pólya József emléke. Bpest, 1876. (Értekezések a term. tud. köréből VII. 5.).
6. Népszerű ember-élettan. Tanodák és a művelt közönség használatára. Debreczen, 1881.
7. Emlékbeszéd Tarczy r. t. felett. U. ott, 1885. (Emlékbeszédek III. 1.).
Szerkesztette a kir. m. természettudományi társulat Évkönyve I. kötetét 1841-1845. (Montedegoi Alberttel) és Naptára 1847. és 1848. évfolyamait; segédszerkesztője volt az Orvosi Tár új folyamának 1843-1847 végéig.
A Természettudományi szóhalmazba összegyűjtötte a magyar irodalomban megjelent természettudományi és orvosi műszavakat és a M. tudom. Akadémia által kiadott: A magyar nyelv Szótárába összegyűjtötte s magyarázta a vegytani műszavakat.
Ferenczy és Danielik, Magyar Írók I. 591. l.
Csokonai Album 1861. 229. l.
Szinnyei Könyvészete.
Bars 1882. 37. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Vasárnapi Ujság 1892. 12. sz. arczk.
Hőgyes Endre Emlékbeszéde. Bpest, 1899. (Emlékbeszédek IX. 12.).
A debreczeni ref. főiskola jegyzőkönyvéből és önéletrajzi adatok.