államtitkár, szül. 1864. Túrkevén, odavaló régi nemes családból, a hol atyja ügyvéd és birtokos volt; középiskolai tanulmányainak befejezése után jogot végzett Budapesten. Önkéntesi évét kiszolgálván, a 4. sz. huszadezred tartalékos hadnagya lett. Azután átvette birtoka kezelését, e mellett élénken részt vett a közügyekben. 1892-ben választotta meg a mezőtúri kerület országgyűlési képviselőnek függetlenségi és 48-as programmal és azóta képviseli e kerületet. Az 1898-99. obstructio idején a pártközi békéltető-bizottság tagja és jegyzője, az 1899-1900. ülésszakban a ház jegyzője volt. 1901. a függetlenségi és 48-as pártkör gazdájának és alelnökének, utóbb pedig ügyvezető elnökének választotta meg és ebben a minőségben igen jó szolgálatot tett a pártnak kebelében 1893. felmerült zavarok elhárítása körül. A házban rendszerint véderő ügyekben szólalt fel, többször mint a párt hivatalos szónoka. Tevékenyen részt vett vármegyéje közéletében, valamint az ev. ref. egyház ügyeiben is; a heves-nagy-kúnsági ev. ref. egyházmegye gondnoka. Az országos függetlenségi és 48-as párt alelnöke és igazgatója. A házban eddig a véderőbizottság volt tagja, 1905-től pedig a képviselőház háznagya. A szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának tagja; az 1905 elején uralkodó válság során ő felsége kikérte a kibontakozásra való véleményét. 1906. aug. 17. ő felsége vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá nevezte ki.
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Vasárnapi Ujság 1901. 48. sz. arczk., 1906. 35. sz. arczk.
Sturm-féle Országgyűlési Almanach. Bpest, 1905. 412. l.
Pesti Hirlap 1906. 234. sz., Budapesti Hirlap 1908. 278. sz.