ref. kántortanító, T. István és Pogány Juliánna jómódú földmívelő szülők fia, szül. 1860. febr. 4. Kecskeméten; tanulmányait szülővárosában végezvén, a nagy-kőrösi tanítóképző növendéke lett. Mint tanító Lázáriban (Szatmárm.) három évet 200 frt fizetéssel, Simában egy évet töltött. Végre 1886-ban Nagy-Kajdacs (Tolnam.) községben alkalmaztatott, majd 1891. Dömsöd választotta meg kántortanítójának. Már mint tanuló nagy hajlamot érzett a költészetre és zenére; később irodalmi tanulmányai által magas műveltségre tett szert.
Írt csaknem valamennyi szépirodalmi és tanügyi lapba; így: Divat Salon, Budapesti Bazár, Prot. Egyh. és Isk. Lap (1890. 11. sz. Halotti énekes könyveink búcsúztatói). M. Tanügy sat. Költeményeit Szász Károly 1887. decz. mutatta be a Kisfaludy-Társaság ülésén; ezekből Egy falusi poéta versei czímen a Vasárnapi Ujságban (1888. 2. sz.) négy költeménye jelent meg.
Munkája: Gyermekimák, 1890.
Kéziratban: Az élet tanulmányai cz. neveléstani műve és egy színműve.
Vaday József, Magyar tanférfiak és tanítók ezredéves Albuma. B.-Csaba, 1896. (Fénynyom. arczk.).