győri kanonok, szül. 1821. aug. 22. Kis-Sitkén (Vasm.), hol atyja kovács-mester volt; a gymnasium I. osztályát Szombathelyen, a III. Kőszegen, a többit Győrött végezte. 1842. győri növendékpap lett és 1846. fölszenteltetett, Császárra ment segédlelkésznek; 1847. márcziustól Győrben belvárosi káplán volt. 1849. jan. 21. álhírek terjesztésének vádja miatt elfogták és Pozsonyban tartották fogva ápr. 3.-ig; midőn szabadon eresztették Tatába ment segédlelkésznek. 1851. decz. 30. foglalta el a gönyői (Győrm.) plébániai állást, hol 40 évig szolgált; közben 1886. ápr. 11. győri kanonoknak nevezték ki. Szentszéki ülnök és 1875-ben országgyűlési képviselő is volt Gönyőn 1877. iskolát építtetett. 1884. ő felsége a Ferencz József-rend nagykeresztjével tüntette ki. Meghalt 1894. jún. 2. Győrben.
Több közlést és vezérczikket írt Dunaparti álnévvel az Idők Tanujába és a M. Államba; egyházi beszédei a Pázmány Füzetekben és Borromaeusban jelentek meg.
Munkái:
1. Szent Ferencz 700-ados emlékünnepén 1882. aug. 2. mondott beszéd. Győr, 1882.
2. Nagybőjti szent beszédek. Komárom, 1883.
A képviselőházban 1875. márcz. 1. mondott beszéde a Napló XXI. kötetében van.
Zalka Emlékkönyve. Győr, 1892. 150. l.
Schematismus Cleri Jaurinensis 1896. 194. l.