kolozsvári nyomdász és betűmetsző, szül. 1650. Alsó-Misztótfaluban (Szatmárm.), hol tanulni is kezdett; iskoláit 1662 tájától Nagybányán, 1666 tájától Nagyenyeden folytatta, hol praeceptori, contrascribai és seniori tisztet is viselt. 1677. rektornak ment Fogarasra; innét három év multával ismereteinek gyarapítása és egy új biblia nyomásának felügyelete végett külföldre ment. Theologiai tanulmányainak folytatása helyett azonban Amsterdamban kizárólag a könyvnyomtatás mesterségét kezdte tanulni, melyet művészetté fejlesztve sajátított el. 1686-ra az 1645. amsterdami kiadású magyar bibliát adta ki, úgy a maga egészében (1684.), mint belőle külön a zsoltárokat és külön az újszövetséget is. Betűmetszéssel és betűöntéssel foglalkozva, még három évet töltött Amsterdamban, míg 1689 őszén visszaindult hazájába, hol 1690. Kolozsvárt megtelepedett és csaknem kezdettől fogva haláláig könyvek kiadásával, valamint azok javításával és bővítésével foglalkozott; mint a ref. egyház nyomdáinak kezelője, sokat fáradozott a latin iskolai tanítási nyelvnek magyarra való fölcserélésén, ami és Apologia Bibliorum cz. műve ellene zúdította a papság meg a professzorok nagyobb részét. Mivel a bibliában ortographiai meg egyéb jelentéktelen javításokat tett, azzal vádolták, hogy annak a szövegét meghamisította. A folytonos vádaskodások 1698. «Mentsége» cz. könyve megírására késztették; azonban még ebben az évben a zsinat elé idézték, mely arra kényszerítette őt, hogy Apologiáját és Mentségét visszavonja. T. mint betűmetsző tett nagy hírnévre szert; Európa mindenik országából kapott megrendelést betűk metszésére. Meghalt 1702. márcz. 20. Kolozsvárt.
Munkái:
1. A genevai szent gyülekezetnek Katechismusa. (Ford.) Kolozsvár, 1695.
2. Siralmas Panasz; Istennek Kolozsváron fekvő nagy haragjáról, abból származott egynéhány súlyos ostoriról, és annak nevezetesen az 1697. Esztendőben, Pünköst Havának 6-dik napján iszonyú tüzzel való megpusztításáról. Mellyben e Városnak siralmas sorsának lerajzolását és a megtérésre való Intést Istenhez nyújtott áhitatos Könyörgő Ének rekeszti-bé. Emlékezetnek okaért irattatott M. Tót falusi K. Miklós által. Kolozsvár, 1697. (Ism. Erdélyi Hiradó 1891. 296. sz. Gyalui F. Ujra kiadta Gyalui Farkas. U. ott, 1892. czímlapja hasonmásával).
3. Kegyességgel, Betsülettel, közönséges Munkával érdemlett igazság koronája ... (Bethlen Elek halálára írt gyászversek). Mellette külön czímlappal: «Ehez adattatik egy közönséges halotti oratio.» U. ott, 1697. (Bevezetéssel ellátva újra kiadta Dézsi Lajos. Bpest, 1895. Különnyom. az Irodalomtörténeti Közleményekből. bő repertóriummal).
4. Apologia Bibliorum Anno 1684. Amstelodami impressorum, út & Orthographiae in iis observatae ... Claudiopoli, 1697. (Ujra kiadta Toldy Ferencz: Corpus Grammaticorum. Pesth, 1866. 604-660. l.).
5. Maga személyének, életének, és különös tselekedetinek Mentsége. Mellyett Az Irígyek ellen kik a közönséges Jónak eránt meggátolói, irni kénszeríttetett. U. ott, 1698. (E könyv ritkaságának oka elkoboztatása. Ujra kiadta Gyalui Farkas az eredeti kiadás czímlapjának s első lapjának fotocinkografiai másával. U. ott, 1902.).
6. Retractio és egy levél. U. ott, 1698. (Pápai Pariz F.-nél, Erdélyi Feniks 27. és 36. jegyzet T. életrajzával. Erdélyi Prot. Közlöny 1875. 6. sz.).
Üdvözlő verseket írt Musnai Mihály, Apáti Miklós, Dimjén Pál és Zádorfalvi Márton munkái mellé, gyászverset a Pataki István halálára.
Levele Teleki Mihályhoz Lengyelországban letartóztatott könyvei tárgyában 1690. (Prot. Közlöny 1888. 37. sz.). Végrendelete 1702. febr. 17. (Irodalomtört. Közlemények II. 1892. 109. l.).
Nevét Misztótfalusi Kis Miklósnak is írják.
Halotti Beszédek Tótfalusi K. M. felett. Kolozsvár, 1702.
Pápai Páriz Ferencz, Élet képe 1702. (Versekben).
Bod, Athenas 300., 302. és Smirnai Sz. Polikarpus 132., 151. l.
Weszprémi, Succincta Medic. Biogr. IV. 17., 28. l.
M. Hirmondó 1780. 91.
Budapesti Szemle IV. 1858. 225. l. Uj F. V. 1866. 463. l.
Vasárnapi Ujság 1870. 13. sz. (Eötvös Lajos).
Figyelő 1871. 11. sz.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 602., 610., II. 513. l.
Ballagi Aladár, A m. nyomdászat fejlődése 100-107. l.
M. Könyv-Szemle 1879. 129., 1882. 274. sat. lap. 1894. 369., 370., 378., 379. l.
Typographia 1880. 13-16. sz.
Koncz József, A marosvásárhelyi ref. kollegium története. Marosvásárhely, 141., 172. l.
Ferenczy Zoltán, A kolozsvári nyomdászat története. Kolozsvár, 1890. 50. sat. l.
Századok 1892. 265. l. (Síremléke.)
Magyarország 1895. 36. sz. (Zilahi Kis Béla).
Pallas Nagy Lexikona XVI. 287. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1900. 67. l., 1901. 250. l.
M. Könyvészet 1902.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 337. l.
Budapesti Hirlap 1902. 271. sz.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.