bölcseleti doktor, előbbinek huga, szül. 1840. Csicsó-Keresztúron; Szászvárosban telepedvén meg, Hunyad-vármegye csigatelepeit kezdte volt először tanulmányozni. 1875. a Budapestre összehívott ősembertani kongresszus alkalmából Rómer Flóristól vett felhívás következtében Tordos őstelepét kezdte ásatni, hol csakhamar meglepő felfedezésekhez jutott. Szerencsés kezdeményezését Déva közelében a jelzett völgyön, Nándor-Válya (hajdan Ság), Nándor s főleg a nándori barlang őstelepeivel folytatta s csakhamar külföldön is feltünést keltettek leletei, úgy hogy Fraas Oszkár, Lindenschmidt, az oxfordi Sayce, majd Schliemann, Trója ásatója, nyilváníták elismerésüket. Itthon Téglás Gábor külön füzetet írt leleteiről. (V. ö. A kőkorszaki ember nyomai Hunyad vármegyében, a dévai főiskola 1877. Értesítője; Goos Károly, Berich über die Sammlung des Fräuleins S. T., Archiv des Vereins für Landesknnde Siebenbürgens). 1876. leleteinek gazdagodásával külföldi tanulmányutakat tett; résztvett kétszer is a német anthropológusok gyűlésein, hol a legkiválóbb szakemberekkel beszélte meg főleg a szimbolikus díszítésű fazekaskészítményű díszítések jelentőségét. Első felolvasásait az erdélyi múzeum-egyesület, majd az 1881. Déván létesült hunyadvármegyei történelmi és régészeti társulat gyűlésein tartotta és e két társulat Évkönyveit gazdagítá értekezéseivel. 1899. jún. 14. királyi engedélylyel megkapta a kolozsvári egyetem bölcseletdoktori oklevelét. Több tudományos és jótékonysági egylet tagja volt. Meghalt 1899. nov. 14. Szászvárosban 68. évében.
Czikke az Erdélyi Múzeum-Egylet bölcs.-, nyelv.- és tört. kiadványaiban (IV. 1887. A római uralom előtti Dácziának planeta cultusáról).
Munkái:
1. Hunyadvármegye neolith-kőkorszakbeli telepek. Ábrákkal. Kolozsvár, 1879. (Kül. nyom. az Erd. Múzeumból).
2. A nándori barlangcsoportozat. Két kőny. táblával. U. ott, 1880. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).
3. Hazánk népe ős mythosának maradványai. Deés, 1896.
4. A tordosi őstelep és hazánk népe ősmythosának maradványai. Bpest, 1897. (Kül. ny. Hunyadmegye monographiájából).
5. Ethnographische Analogien. Ein Beitrag zur Gestaltungs- und Entwicklungsgeschichte der Religionen. Mit 127 Abbildungen, 8 Tafeln. Jena, 1894. (Ism. Liter. Centrablatt 10. sz., Erdélyi Múzeum).
6. Hunyadmegye története. I. köt. Hunyadvármegye földjének története az őskortól a honfoglalásig. U. ott, 1902. (Gróf Kuun Gézával és Téglás Gáborral).
Fővárosi Lapok 1876. 14., 194. sz.
Vasárnapi Ujság 1882. 39. sz. arczk., 1899. 47., 49. sz. arczk.
Fáylné-Hentaller Mariska, A magyar írónőkről, Bpest, 1889. 187. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 267., XVIII. 715. l.
1899: Ország-Világ 767. l., Erdély 31. sz., Budapesti Hirlap 318. sz.
Hunyadmegye rég. és tört. társ. Évkönyve 1901. (Téglás G.).
Petrik M. Könyvészet 1886-1900. és gyászjelentés.