orvosdoktor, fülorvos, Budapesten közkórházi rendelőorvos; 1891-ben Budapesten nyert orvosdoktori oklevelet. Néhány év előtt öngyilkos lett.
Munkái:
1. A fül egészségtana. Bpest, 1894.
2. A caisson-munkások fülbántalmáról. A heveny-dobüreg és csecscsontlob conservativ gyógykezeléséhez. U. ott, 1896. (Klinikai Füzetek VI. 10.).
3. A paizsmirigy használata a fülgyógyászatban. U. ott, 1899. (Különny. az Orvosi Hetilapból).
4. Extosis a külhaljáratban. U. ott, 1899. (Orvosi Hetilap Közleményei).
5. A n. acusticus megbetegedése tabes cerebralis kapcsán. U. ott, 1900. (Orv. Hetilap Közlemény.).
6. A középfülgenyedések koponyaüregi szövődményei. A haemophil fülvérzésekről. U. ott, 1901. (Orv. Hetilap Közlemény.).
7. A rendszeres hallási gyakorlatokról és azok therapeutikus értékéről süketnémáknál és süketeknél. U. ott, 1901. (Orv. Het. Közlem.).
Pesti Alfréd, Magyarország orvosainak Évkönyve. Bpest, 1899. 168. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.