Tomka Károly (folkusfalvi és tomkaházi),
ref. lelkész, T. Mátyás gazdatiszt és Plachy Karolina fia, előbbinek testvéröcscse, szül. 1829. jan. 11. Tápió-Szent-Mártonban (Pestm.); a gymnasiumot Szarvason és Pozsonyban végezte, hol a bölcseletet is hallgatta; ekkor 1848-ban Pesten a honvédek közé állott és Bem alatt Erdélyben harczolt. A szabadságharcz után bujdosott; két évig farmosi és czeglédi tanító volt. Azután a debreczeni ref. kollegiumba iratkozott be. Innét 1854. Nagy-Zerindre vitték segédlelkész-tanítónak és még azon évben Pankotára «előéneklő»-nek; hét év mulva a borossebesi, ismét hét év mulva az erdő-gyaraki egyház meghívását fogadta el. Később a romaniai missiót bízták reá. Az orosz-török háború alatt ő volt a Hon tábori levelezője. A háború után Bukovinában működött. Végre Hertelendyfalván (Torontálm.) volt lelkész, hol 1905. jún. meghalt.
Költeményei vannak a Nővilágban (1858) és az Igazmondóban (1868. 14. sz.); oláhországi leveleket és czikkeket írt a Prot. Egyh. és Iskolai Lapba (1876-77., 1885.); írt még czikket és egyházi beszédet az Egyházi Könyvtár II. füzetébe; Czelder Figyelőjébe és a Közpapok Lapjába sat.
Munkái:
1. Beszélgetések a világról. Kecskemét, 1850.
2. Lelkészi beköszöntő. Arad, (?).
3. Miről lehet felismerni az úr bajnokait. U. ott, 1864.
4. Egyházi Költemények. U. ott, 1866.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1884. 17. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pesti Hirlap 1905. és 172. sz (Nekr.) és önéletrajzi adatok.