ügyvéd és országgyűlési képviselő, szül. 1844. jún. 1. Felső-Reviscsén (Ungm.); tanulmányait Kassán végezte és ügyvédi oklevelének megszerzése után állami szolgálatba lépett. 1875. a tisza-völgyi kir. biztos mellett elfoglalt állásáról lemondott és az államszolgálatból kilépett. Még azon év aug. 5. a szobránczi kerület országgyűlési képviselőnek választotta és 1896-ban hetedizben. 1875. az akkori jobboldali ellenzékhez csatlakozott és különösen 1876. élénk részt vett a költségvetési vitában, midőn mint szónok, főleg pedig mint vitázó figyelmet keltett. Később a ház vitáiban hosszú évekig nem vett részt; tevékenységét a bizottságokban érvényesítette. A Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaságnak elnöke volt. Meghalt 1903. márcz. 7. Budapesten.
Munkatársa volt a 70-es években a Kállay Béni főszerkesztősége alatt megjelent Kelet Népének; czikke a Jogtud. Közlönyben (1882. Hiányos aláírások a váltón); országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Munkája: Elvbarátainkhoz. Bpest, 1878. (Berchtoldt Lászlóval).
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 250., II. Pótkötet 1904. 739. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 368. l.
Friss Ujság 1903. 67. sz.
Vasárnapi Ujság 1903. 11. sz.