orvosdoktor, m. kir. honvéd-ezredorvos, szül. 1840. decz. 6. Debreczenben; gymnasiumi tanulmányainak végeztével a budapesti egyetemen az orvostudományokat hallgatta és 1868. okt. 25. orvosdoktori oklevelét, a sebészetit 1873. júl. 16. nyerte el. Előbb Szatmárt volt gyakorló-orvos. A honvédséghez 1877. decz. 19. neveztetett ki szab. állományú ezred-orvossá. 1878-86-ig mint zászlóalji orvos a 43., 77. és 48. honvéd-zászlóaljnál sé 1887. mint ezredorvos-főnök a 15. féldandárnál működött. Meghalt tényleges szolgálatban 1891. máj. 11. Trencsénben.
Czikkeket írt a Gyógyászatba (1868-tól), az Orvosi Hetilapba (1872), a Fürdői Lapokba (1873), a Pester Med.-Chirurg. Pressebe (1874), a Szatmárba és Szamosba (1874-77), a Ludovika Akadémia Közlönyébe (1882-83, 1886-87, 1891.) sat.
Munkái:
1. A tetszhalottak fölébresztésére vezérfonal. Pár szó a hullák elégetése ellen. Szatmár, 1875.
2. Tüdővész gyógykezelése. U. ott, 1876.
3. A tápszerek tápláló értékéről. Kórházi és tápintézeti gondnokok részére és magánhasználatra. U. ott, 1888.
Szerkesztette a Szatmár cz. vegyes tartalmú hetilapot 1874. decz. 6-tól 1878. máj. végeig.
Figyelő 1876. 117., 1877.
Szinnyei Könyvészete és Repertóriuma III.
Szatmár 1380. 36. sz.
Petrik Könyvészete és M. Könyvészet 1886-1900.
Vasárnapi Ujság 1891. 22. (Nekr.).
Ludovika Akadémia Közlönye 1899. 702. l.