m. kir. erdészeti mérnök, erdőigazgató, szül. 1852. Ósván (Abaújm.); a középiskolákat Kassán, az erdészeti akadémiát Selmeczbányán végezte. Ezután erdőgyakornok volt az ungvári kincstári uradalomban. Az erdészeti államvizsgát 1876. tette le; 1877 őszén az erdészeti akadémia növény- és erdőműveléstani tanszékéhez ideiglenes minőségben tanárseddé, 1881. a beszterczebányai m. kir. erdőigazgatósághoz I. oszt. erdészszé neveztetett ki. Állomásának elfoglalása előtt az erdészeti akadémia 1000 frtos tanulmányi ösztöndíjával külföldön tett tanulmányutat. 1883. a földmívelésügyi miniszterium erdészeti osztályában az erdőmérnöki állás ellátásával bízták meg s 1884. u. ott erdőmérnök lett. 1890. a bustyaházai erdőhivatal erdőmesterévé nevezték ki, ott lett 1894. főerdőmester és mint ilyen 1895. a lugosi erdőigazgatóság vezetésével bízatott meg és ott mint a máramarosi erdőigazgatóság főnöke szolgál most is. 1899. okt. 10. kinevezték erdőigazgatóvá. Tervezte a nevéről elnevezett «légfűtésre berendezett magpergetőt», szerkesztette a szintén nevét viselő «tölgymakk-telelőkunyhót». 1904. kapta a vaskorona-rend III. osztályát.
Czikkei az Erdészeti Lapokban (XXV. Olaszország erdészeti viszonyairól, XXVI. Két czikk az erdészetről).
Munkája: Erdei facsemeték nevelése. Gyakorlati kézikönyv erdőbirtokosok, erdészek és az erdészeti műszaki segédszemélyzet használatára. Az országos erdészeti egyesület által dicsérettel kitüntetett pályamunka. 98 fametszettel. Bpest, 1889.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 249., XVIII. 713. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.