bölcseleti doktor, polgári tanítóképző-intézeti tanár, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, Lőrinczi (Lehr) Zsigmond tanár-írónak és Maier Fridának fia, szül. 1870. júl. 24. Pozsonyban. Anyja korán özvegyen maradván, előbb Modorban (Pozsonymegye), majd Aradon gyermekkertet nyitott. T. gymnasiumi tanulmányait 1880-88. Aradon végezte, 1888-92. a budapesti egyetemen hallgatott magyar és német irodalmat, nyelvészetet, műtörténelmet, hol Gyulai Pál, Beőthy Zsolt, Budenz József, Simonyi Zsigmond, Heinrich Gusztáv, Petz Gedeon, Pasteiner Gyula voltak tanárai. 1892 tavaszán letette a tanári vizsgálatot és a bölcseleti doktorátust; egy évi katonáskodás után 1893 őszén a pozsonyi evang. lyceumhoz kapott meghivást, mint a magyar és német nyelv és irodalom helyettes tanára. Szakvizsgálatát 1894. tette le és rendes tanár lett. 1897. febr. a budapesti evang. főgymnasiumhoz került. 1904. szept.-től mint óraadó tanár az «Erzsébet nőiskola» áll. polg. tanítóképző-intézetében tanított, hová 1906. rendes tanárrá neveztetett ki; itt most a magyar irodalomtörténetet és aesthetikát adja elő. Többször megfordult külföldön, így Velenczében; 1900. Párisba küldetett ki a kiállítás tanügyi osztályának tanulmányozására s a modern nyelvi kongresszusra; ez alkalommal Londonban is járt. 1908-ban Jenába küldetett a nyári tanfolyamra; ekkor bejárta Németország nevezetesebb városait is. 1898. decz. 19. a M. Tudom. Akadémia nyelvtudományi bizottságának lett segédtagja, 1906. okt. a Szótár-bizottság előadó helyettese, 1908. ápr. 30. a M. T. Akadémia levelező tagja, egyszersmind a Szótár-bizottság előadója, a ki most a M. T. Akadémia Nagy-Szótárának gyűjtőmunkálatait vezeti. A M. Nyelvtudományi Társaság és a Néprajzi Társaság választmányi tagja.
Eleinte szépirodalmi téren próbálkozott eredeti és fordított költeményekkel és novellákkal, melyek (1890-97.) a fővárosi és vidéki lapokban jelentek meg (M. Szemle, Főv. Lapok, A Hét, Divat Szalon, Ország-Világ, Aradi Közlöny, Vasmegyei Lapok, Rábavidék, Nyugatmagyarországi Hiradó, Bolond Istók, A Mi Otthonunk); de csakhamar az irodalomtörténet és a nyelvészet felé fordult és sokat írt az Egyetemes Philologiai Közlönybe (1890-1906.), a M. Nyelvőrbe (1891-1906), a Nyelvtudományi Közleményekbe (1899., 1904., 1905.), az Irodalomtörténeti Közleményekbe (1902., 1906.), a M. Nyelvbe (1905 óta), az Állatorvosi Lapokba (1906), a Nemzeti Nőnevelésbe (1906-1908.), a Petőfi-Almanachba (1909.); a Hivatalos Közlönyben több könyvbírálata van. (L. az Akadémiai Almanachban 1909-től czikkeinek repertóriumát).
Munkái:
1. A leoninus. Tanulmány az irodalom és verstan köréből. Bpest, 1892.
2. A pozsonyi ev. Lyceum önképzőkörének története. Pozsony, 1896. (Különny. a Markusovszky Sámuel, Pozsonyi Lyceum történetéből).
3. Csokonai V. Mihály verstani nézetei. Bpest, 1899. (Különny. a budapesti ev. főgymnasium Értesítőjéből. Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1900.).
4. Edgar Allen Poe, Rejtelmes történetek. Angolból for. U. ott, év n. (M. Könyvtár 45., 141.).
5. Magyarítő szótár. A szükségtelen idegen szavak elkerülésére. U. ott, 1900. (Ism. Budapesti Hirlap 263., Tanáregylet Közlönye, Zólyomvármegyei Hirlap 40. sz., Ethnographia).
6. Páris és a világkiállítás. U. ott, 1901. (Különny. a budapesti evang. főgymnasium Értesítőjéből).
7. Stilisztika. U. ott, 1904. (Révy Ferenczczel).
M. Könyvészet 1892.
Markusovszky Sámuel, A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története. Pozsony, 1896. 680. l.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 245. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.