miniszteri tanácsos, az államvasutak igazgatója és országgyűlési képviselő, szül. 1837. máj. 31. Pesten, hol atyja táblabiró, ügyvéd és a Koburg herczegi család jogügyi igazgatója volt; T. a gymnasium bevégzése után 1854-ben beiratkozott a budai József-műegyetemen; de 1857-ben besoroztatott és mint őrmester részt vett az 1859. olaszországi hadjáratban. Kiszabadulván, elvégezte tanulmányait és mint magán-mérnök 1862-ben a pest-losonczi vasut építésében részt vett; innét 1866. mint főmérnök került a kassa-oderbergi vasuti vállalathoz. 1870 végén a duna-drávai vasut igazgatójának hivatott meg. 1871. Gorove miniszter a vasutépítési igazgatóság vezetésével bízta meg. 1872. a m. államvasutak igazgatójává neveztetett ki. E minőségben miniszteri tanácsosi ranggal (1878-tól) megmaradt 1886-ig és a m. államvasutak kiegészítése az ő működése idejére esik. Az 1887. képviselőválasztások alkalmával Budapest IX. kerület választá képviselőjévé; az 1892. és 1896. választásoknál ugyanitt nyert megbízó levelet. A szabadelvű párthoz csatlakozott. Tagja volt a közlekedési bizottságnak, sok évig elnöke volt a m. mérnök- és építész-egyesületnek. 1873-tól a harmadosztályú vaskorona-rendet, 1881-től pedig a Lipót-rend lovagkeresztjét birja, azonfelül számos külföldi rendjel tulajdonosa, így a franczia becsületrend tisztje is.
Czikkei a M. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében (1880. Vasuti politikánkról, Elnöki beszédei sat.); az Agrar-Albumban (1899) sat.; országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Műszaki Hetilap 1881. 6. sz. arczk.
Magyar Tisztviselő 1882. 33. sz.
Ország-Világ 1887. 27. sz. arczk.
Budapesti Hirlap 1887. 236. sz.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 246. l.
Sturm, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 368. l.